Konrád György: Falevelek szélben – Ásatás 1.
Konrád György új regényfolyamának első kötete képzettársítások, visszaemlékezések, elmélkedések és fantáziajátékok sorozata. Folyamatos utazás egy életrajz és egy életmű fontos állomásai között az írói szabadság átszállójegyével. Így jutunk el Berettyóújfalutól Budapesten és Berlinen át New Yorkig és Kandorig, az író nevének betűiből összerakott képzelt városig. Gyerekkorától ’44-en, ’56-on és a rendszerváltáson át napjainkig. Találkozhatunk Konrád családjával, barátaival, pályatársaival és alteregójával, Doktor Kalligaróval is.
Oda- és visszautazások: egy ötven évvel ezelőtti félmondat folytatódhat a jelenben, egy évtizedekkel ezelőtti motívum kaphat új értelmet; távoli emlékek és közeli benyomások kapcsolódnak össze az író műhelyében létrehozva egy új epikai formát, a strófákból, egyoldalas etűdökből összeálló regényfolyamot.
Megrendelés
Megjelenés: 2017. november 17.
Oldalszám: 504 oldal
Méret: 165 x 235 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 5999 Ft
ISBN: 978 963 14 3612 9
Részlet a kötetből
1933-ban, április 2-án, vasárnap este kilenckor születtem a Kos és a Kakas jegyében; és ahogy cifra viszontagságok után kidugtam a fejemet az anyám testéből, rögtön gondolkodóba estem, hogy vajon egészen megszülessek-e, vagy már az emberré válás kezdetén inkább megálljak-e ezen a bonyodalmas úton, s netán inkább visszaforduljak-e. De ha már benne vagyok ebben a kísérletben, vagyis odakünn, szabad levegőn, akkor haladjunk tovább. Illett volna nagyot kiáltanom, hogy jöjjön a levegő a torkomon át a tüdőmbe. Ez a bejelentkezés tíz percig nem akart megtörténni, innen az elmegyöngeség lehetősége, végül azonban rászántam magamat. Mindent összevéve ez jó döntés volt, úgy nyolcvan éve. Megmaradtam, olyan is van, aki túléli a bonyodalmakat. A belső mozgóképcsarnokban áthaladok egy nagy távon a gyerekkoromtól máig, és visszanézek a nemrégiben elmúlt XX. évszázadra, amelyben számos eseményhez volt valami közöm, azoknak inkább elviselője-, mint okozójaként. Hetvenéves korom táján felszabadítottam magamat arra, hogy csekély poggyásszal továbbhaladó átutazó legyek. Mindennek súlya van, a legszükségesebb is elég nehéz. Egyszerre vagyok nyárspolgár és világcsavargó, vendéglátó és vendég, ez is egy mesterség.
A folytatáshoz kattintson ide!
Anna Gavalda: Életre kelni
Fordította: Tótfalusi Ágnes
A népszerű francia szerző könyveit olvasni mindig eleven élmény. Új kötete sorsfordító találkozásokról szól: olyan találkozásokról, amelyek képesek megváltoztatni szereplőik életét, vagy legalább újraértelmezni viszonyaikat. A barátság, a figyelem, a másik történetének megismerése képes lehet feltörni a magány páncélját. Nincs olyan reményvesztett helyzet, ahonnan ne lehetne felállni: ezt sugallják Gavalda magával ragadó történetei.
Megrendelés
Megjelenés: 2017. november 20.
Oldalszám: 256 oldal
Méret: 125 x 197 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 3299 Ft
ISBN: 978 963 14 3606 8
Részlet a kötetből
Ahogy mondtam: valami burzsuj dolognak ígérkezett. Minimum négy kapukódon átjutva érhettünk csak el a chips-adagunkhoz!
Négy kapun át!
Esküszöm, a Bobigny-negyedből jőve úgy éreztem magam, mintha egy Playmobil-farmon járnánk. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, a sárga kuka mögött fogjuk tölteni az egész éjszakát. Majd felrobbantam. Annyira jellemző volt Samiára ez a hülye helyzet: mindig erején felül költekezik.
Még szerencse, hogy egy hapsi kihozta pisilni a törpe snaucerét, mert még mindig a kukák tövében toporognánk.
Szabályosan rávetettük magunkat. Szegény fickó, biztos nagyon féltette a kis fajtiszta drágaságot. Pedig soha nem taposnék agyon egy állatot. Még akkor sem, ha a snauci, megvallom, nem az esetem. Soha nem bírtam különösebben a drótszőrzetet. A szakállka, a bajusz, a rojtok a hason, a zászlós szőrzet a mancsokon, túl faksznis rendben tartani.
Miután bepötyögtük a kódot az összes kaputelefonba, végül csak bejutottunk, és amint a lakásban voltunk, három perc alatt megtaláltuk a fagyállót.
A langyos és elég undorító puncsot szopogatva körülnéztem, és felmértem a büfé kínálatát.
Hát, mit mondjak… Máris megfájdult a szívem a sorozatomért. Nem láttam mást, csak egy rakás jól fésült mamakedvencét. Egyik sem volt az esetem.
A folytatáshoz kattintson ide!
Lydia Davis: A történet vége
Fordította: Mesterházi Mónika
Lydia Davis története egy szakításról szól: arról, hogy a kapcsolatok hogyan visszhangoznak tovább az emberben azok megszakadása után is. A fordítóból lett harmincas egyetemi tanárnő évek múlva próbálja felidézni szenvedélyes viszonyát egy nála tizenkét évvel fiatalabb férfival. A majdnem hétköznapi kapcsolat megszakadása nem hétköznapi fájdalmat okoz a nőnek: gondolatai mindig visszatalálnak a férfihoz, aki elhagyta. Nem képes belenyugodni a szakításba, szellemként járja a sivatagi kisváros utcáit, hátha újra megpillanthatja őt vagy a nagy, fehér kocsiját, meglátogatja a benzinkútnál, ahol dolgozik, és titokban leskelődik utána a lakásánál, ahová egy másik nővel költözött. Vajon mikor és hogyan tud valóban véget érni egy szerelmi történet?
Davis prózája egyszerre visszafogott és túláradó. Provokatív könyvében érzékletesen mutat be hazug reményeket és női mániákat. A könyv ugyanakkor magával ragadó regénye annak is, hogy a történetek miért akkor kezdődnek el valójában, amikor úgy tűnik, hogy éppen véget érnek.
Megrendelés
Megjelenés: 2017. november 17.
Tervezett oldalszám: 272 oldal
Méret: 123 x 184 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 3499 Ft
ISBN: 978 963 14 3606 8
Részlet a kötetből
Úgy látszott, ez a történet vége, és egy ideig ez volt a regény vége is – volt ebben a csésze teában valami annyira végleges. Aztán, bár még mindig a történet vége volt, a regénynek az elejére tettem, mintha előbb a végét kellene elmondanom, hogy folytassam, és elmondjam a többit. Egyszerűbb lett volna az elején kezdeni, de az eleje nem jelentett túl sokat anélkül, ami utána jön, és ami utána jön, nem jelentett túl sokat a vége nélkül. Talán nem akartam kezdő helyszínt keresni, talán azt akartam, hogy a történet minden része egyszerre legyen elbeszélve. Ahogy Vincent szokta mondani, gyakran többet akarok, mint ami lehetséges.
Ha valaki megkérdi tőlem, miről szól a regény, azt mondom, egy elveszett emberről, mert nem tudom, mit mondhatnék. De az igaz, hogy hosszú ideje nem tudom, merre van, miután az elején tudtam, aztán nem tudtam, megint tudtam, és megint elveszítettem. Valamikor egy kisebb város külvárosában lakott, pár száz mérföldre innét. Valamikor az apjánál dolgozott, aki fizikus volt. Most talán angolt tanít külföldieknek, vagy írást üzletembereknek, vagy szállodát vezet. Talán egy másik nagyvárosban él, vagy egyáltalán nem is városban, bár a nagyváros valószínűbb, mint a kisváros. Talán még most is nős. Úgy hallottam, lett egy lányuk a feleségével, és egy európai városról nevezték el.
A folytatáshoz kattintson ide!
