Még a pitbullokból is lehet kiváló terápiás kutya

Miért nyílunk meg könnyebben a kutyáknak, mint embertársainknak? Mert ők olyan cukik és őszinték – vághatjuk rá. Pedig a válasz ennél is egyszerűbb: velük kapcsolatban nem nevelték belénk, hogy óvakodjunk az idegenektől. Épp ezért segítenek ezerféleképp a terápiás kutyák, akár lerajzolják, öltöztetik, fésülik vagy csak átölelik őket.

Ha a terápiás kutyákra gondolunk, általában azok a szőrmókok jutnak eszünkbe, akik odabújnak a gyerekek mellé. Nem is gondolnánk, hogy a feladatuk ennél sokkal összetettebb, és a lehetőségek száma végtelen. A speciálisan képzett négylábúak tanítanak, fejlesztenek, traumát oldanak és persze vígasztalnak is.

„Általános tévhit, hogy az ilyen kutyák csak simogatásra alkalmasak, hiszen ez a kép rögzült a médiából” – mondja Gaál Györgyi, a Mancsos Segítőtársaink Terápiás Állatok És Oktatási Alapítvány vezetője. „Ezek az állatok valójában képesek tökéletesen ráhangolódni az emberi érzelmekre, akár csoportban, akár egyénre szabottan dolgoznak. Minden korosztállyal és a legkülönbözőbb csoportokkal foglalkozunk, a fogvatartottaktól az értelmi sérültekig.”

A kutyaszőrre aggatott csipeszek számolni tanítják a gyerekeket, vagy épp az írást készítik elő a finom motoros mozgás fejlesztésével. De kerülhet rájuk zeneórán csörgő, évszaknak megfelelő ruha, kép, anyagdarab, farsangi jelmez. „Van kutya, akit arra tanítottunk, hogy az iskolában, feleléskor a tanulóra figyeljen – ha viszont elakad a felelettel, akkor a kutya lefekszik. Hihetetlenül motiválta a gyerekeket, hogy megtartsák a kutya figyelmét!”

De nem csak a legkisebbek szeretik a négylábú segítőket: jelen vannak az bűnmegelőzési programokon, javító-nevelőintézetekben is, ahol különböző jellemű és külsejű kutyák tanítanak rá, hogy válogassuk meg az emberbarátainkat. Más ebek az idősotthonban segítenek a demens lakóknak a postájukat szétválogatni, vagy épp rábírják őket a testmozgásra: volt olyan néni, aki csak a kutyával a húzós kiskocsiban indult el sétálni.

A kutyák munkája három típusba sorolható: az oktatókutyák 45 perces órákat „vállalnak”, kis szünetekkel. A fejlesztőket 20 perc után pihentetik, de nekik milliméteres pontossággal kell tudni lerakni a lábukat, fejüket, farkukat. Látszólag egyszerűbb feladat a krízissegítőké, akiknek nincs más dolguk, mint odabújni a nehéz helyzetben lévőkhöz, ám ilyenkor minden szorongást és szomorúságot érzékelnek.

A CIKKNEK MÉG NINCS VÉGE!

Lapozz a következő oldalra!