Részletes demográfiai adatokkal folytatja a mikrocenzus eredményeinek közlését a KSH
Magyarország népessége a mikrocenzus időpontjában, 2016. október 1-jén 9 millió 804 ezer fő volt, 134 ezer fővel kevesebb, mint a legutóbbi, 2011-es népszámláláskor. A demográfiai folyamatokban 2011 és 2016 között folytatódtak a korábbi évek demográfiai tendenciái, vagyis a lakosság öregedése, az élettársi kapcsolatok térhódítása és a termékenység csökkenése.
2016. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 millió 804 ezer fő volt. Az 1980 as évek eleje óta tartó népességcsökkenés tovább folytatódott: a 2011-es népszámlálás óta eltelt öt évben 134 ezer fővel lett kevesebb hazánk népessége. Ez nagyjából egy Győr nagyságú város lakosságszámának felel meg, így a mikrocenzus idején már csak annyian éltek az országban, mint 1960 környékén. Az ország különböző térségeiben a népességszám-változás eltérő mértékű és irányú volt. Budapesten kívül mindössze Pest és Győr-Moson-Sopron megye lakossága gyarapodott, a többi megyében népességfogyás következett be. A csökkenés mértéke Békés megyében, Nógrádban és Borsod-Abaúj-Zemplénben volt a legnagyobb.
A népesség korösszetételében az idős korosztályok aránya tovább növekedett. A legutóbbi népszámlálás óta eltelt viszonylag rövid időszakban a gyermekkorúak száma csaknem 26 ezer fővel csökkent, ugyanakkor a 65 éves és annál idősebbeké 144 ezerrel több lett. A 2001-es népszámlálás idején még több gyermekkorút írtak össze, mint időskorút, 2011-től viszont már a 65 éves és az annál idősebb korosztály volt többségben, így 2016-ban az időskorúak száma már 399 ezerrel meghaladta a gyermekkorúakét. A népesség korszerkezetének változása következtében a lakosság átlagos életkora folyamatosan nő: jelenleg 42 év, csaknem egy évvel több, mint öt évvel ezelőtt. 2016-ban a férfiak átlagos életkora 40, a nőké 44 év volt. Az átlagos életkor Zala megyében a legmagasabb (45 év), és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb (40 év).
Az 1970-es évektől a 2011. évi népszámlálásig a nők lakosságon belüli aránya – a férfiak magasabb halandósága miatt – emelkedett. 2016-ra a nemek közötti halandósági különbségek csökkenésével a nőtöbblet mérséklődött: 2016-ban ezer férfira 1096 nő jutott, míg 2011-ben még 1106. A nemek aránya az egyes korcsoportokban eltérő módon alakult: míg a 0–14 és a 15–39 évesek csoportjában a férfiak, addig a 40–64 évesek és a 65 éves és annál idősebbek között a nők voltak többségben. A nemek aránya Fejér megyében a legkiegyenlítettebb, a legjelentősebb nőtöbblet pedig a fővárosban és Heves megyében van.
A Magyarországon élő külföldi állampolgárok száma 2016-ban 149 ezer fő volt, 6 ezer fővel haladta meg a 2011. évi népszámláláskor összeírt külföldiek számát. Közülük 105 ezren (70%) valamely európai, 33 ezren (22%) valamely ázsiai ország – elsősorban Kína és Vietnam – állampolgárai.
A 15 éves és annál idősebb népesség családi állapot szerinti összetételét tekintve 2011 és 2016 között tovább folytatódtak a korábbi évtizedek tendenciái. Kismértékben a házas családi állapotúak, valamint az özvegyek és az elváltak aránya is csökkent. A hajadon nők és nőtlen férfiak részesedése lassuló ütemben ugyan, de tovább nőtt, 2016-ban már meghaladta a népesség egyharmadát. Megyénként tekintve a nőtlenek, hajadonok aránya Csongrád megyében volt a legmagasabb (37%), Nógrádban a legalacsonyabb (30%), a házasok aránya Győr-Moson-Sopronban a legnagyobb (48%) és Csongrád megyében a legkisebb (41%).
A népesség családi állapot szerint
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt az élettársi kapcsolatot létesítők száma. Jelenleg 543 és félezer élettársi kapcsolat van, tehát 1 millió 87 ezer embernek van élettársa, több mint kétharmaduk nőtlen, hajadon családi állapotú. Míg a 15 éves és annál idősebb népességen belül az élettársi kapcsolatot fenntartók aránya 1990-ben még csak 3%-ot tett ki, addig 2016-ban már 13%-ot. A növekedés elsősorban abból adódik, hogy a nőtlen, hajadon családi állapotú, jellemzően fiatalabb korcsoportokba tartozók egyre gyakrabban létesítenek a házasság előtt vagy helyett élettársi kapcsolatot.
A korábbi évtizedekhez hasonlóan a nők termékenysége továbbra is csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi öt évben 4-gyel csökkent a száz szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma. 2016-ban száz szülőképes korú nőre már csak 104 gyermek jutott, és a gyermekvállalás időpontja is egyre későbbre tolódik. A nők iskolázottságának növekedésével csökken a gyermekszám, a legtöbb gyermeket azok a nők szülték életük során, akik általános iskolai tanulmányaikat sem fejezték be. Körükben 2011 és 2016 között látványosan csökkent a száz nőre jutó gyermekszám, ami a legidősebb, jellemzően sokgyermekes korosztályok eltűnésével magyarázható. Az elmúlt időszakban az élettársi kapcsolatok térhódítása a házasságon kívül született gyermekek számának növekedését eredményezte. A házas és az élettársi kapcsolatot fenntartó nők termékenységi jellemzői jelentős eltéréseket mutatnak. A legnagyobb különbség a gyermektelenek arányában figyelhető meg: míg a házas nők kevesebb mint tizedének, addig az élettársi kapcsolatot fenntartók több mint harmadának nem született gyermeke.
Magyarország lakosainak 52%-a ugyanazon a településen lakik, mint születésekor. A lakóhely stabilitása a községek lakóit jobban jellemzi, mint a városlakókat: a községek lakosainak 56%-a, a városlakóknak fele él születése óta ugyanazon a településen. A Jász-Nagykun-Szolnok és a Hajdú-Bihar megyei lakosok több mint kétharmada lakik születése óta ugyanazon a településen, viszont a fővárosiak esetében ez az arány csak 29, a Pest megyeieknél 45%.
A születése óta ugyanazon a településen lakó népesség aránya megyék szerint, 2016
További részleteket tudhat meg Magyarország lakosságáról a Mikrocenzus 2016 kiadványsorozat 3. Demográfiai adatok kötetéből:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_3.pdf
Magyarország lakosainak több mint fele ugyanazon a településen lakik, mint ahol született
Részletes demográfiai adatokkal folytatja a mikrocenzus eredményeinek közlését a KSH
Budapest, 2017. szeptember 15. – Magyarország népessége a mikrocenzus időpontjában, 2016. október 1-jén 9 millió 804 ezer fő volt, 134 ezer fővel kevesebb, mint a legutóbbi, 2011-es népszámláláskor. A demográfiai folyamatokban 2011 és 2016 között folytatódtak a korábbi évek demográfiai tendenciái, vagyis a lakosság öregedése, az élettársi kapcsolatok térhódítása és a termékenység csökkenése.
2016. október 1-jén Magyarország lakónépessége 9 millió 804 ezer fő volt. Az 1980 as évek eleje óta tartó népességcsökkenés tovább folytatódott: a 2011-es népszámlálás óta eltelt öt évben 134 ezer fővel lett kevesebb hazánk népessége. Ez nagyjából egy Győr nagyságú város lakosságszámának felel meg, így a mikrocenzus idején már csak annyian éltek az országban, mint 1960 környékén. Az ország különböző térségeiben a népességszám-változás eltérő mértékű és irányú volt. Budapesten kívül mindössze Pest és Győr-Moson-Sopron megye lakossága gyarapodott, a többi megyében népességfogyás következett be. A csökkenés mértéke Békés megyében, Nógrádban és Borsod-Abaúj-Zemplénben volt a legnagyobb.
A népesség korösszetételében az idős korosztályok aránya tovább növekedett. A legutóbbi népszámlálás óta eltelt viszonylag rövid időszakban a gyermekkorúak száma csaknem 26 ezer fővel csökkent, ugyanakkor a 65 éves és annál idősebbeké 144 ezerrel több lett. A 2001-es népszámlálás idején még több gyermekkorút írtak össze, mint időskorút, 2011-től viszont már a 65 éves és az annál idősebb korosztály volt többségben, így 2016-ban az időskorúak száma már 399 ezerrel meghaladta a gyermekkorúakét. A népesség korszerkezetének változása következtében a lakosság átlagos életkora folyamatosan nő: jelenleg 42 év, csaknem egy évvel több, mint öt évvel ezelőtt. 2016-ban a férfiak átlagos életkora 40, a nőké 44 év volt. Az átlagos életkor Zala megyében a legmagasabb (45 év), és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb (40 év).
Az 1970-es évektől a 2011. évi népszámlálásig a nők lakosságon belüli aránya – a férfiak magasabb halandósága miatt – emelkedett. 2016-ra a nemek közötti halandósági különbségek csökkenésével a nőtöbblet mérséklődött: 2016-ban ezer férfira 1096 nő jutott, míg 2011-ben még 1106. A nemek aránya az egyes korcsoportokban eltérő módon alakult: míg a 0–14 és a 15–39 évesek csoportjában a férfiak, addig a 40–64 évesek és a 65 éves és annál idősebbek között a nők voltak többségben. A nemek aránya Fejér megyében a legkiegyenlítettebb, a legjelentősebb nőtöbblet pedig a fővárosban és Heves megyében van.
A Magyarországon élő külföldi állampolgárok száma 2016-ban 149 ezer fő volt, 6 ezer fővel haladta meg a 2011. évi népszámláláskor összeírt külföldiek számát. Közülük 105 ezren (70%) valamely európai, 33 ezren (22%) valamely ázsiai ország – elsősorban Kína és Vietnam – állampolgárai.
A 15 éves és annál idősebb népesség családi állapot szerinti összetételét tekintve 2011 és 2016 között tovább folytatódtak a korábbi évtizedek tendenciái. Kismértékben a házas családi állapotúak, valamint az özvegyek és az elváltak aránya is csökkent. A hajadon nők és nőtlen férfiak részesedése lassuló ütemben ugyan, de tovább nőtt, 2016-ban már meghaladta a népesség egyharmadát. Megyénként tekintve a nőtlenek, hajadonok aránya Csongrád megyében volt a legmagasabb (37%), Nógrádban a legalacsonyabb (30%), a házasok aránya Győr-Moson-Sopronban a legnagyobb (48%) és Csongrád megyében a legkisebb (41%).
A népesség családi állapot szerint
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt az élettársi kapcsolatot létesítők száma. Jelenleg 543 és félezer élettársi kapcsolat van, tehát 1 millió 87 ezer embernek van élettársa, több mint kétharmaduk nőtlen, hajadon családi állapotú. Míg a 15 éves és annál idősebb népességen belül az élettársi kapcsolatot fenntartók aránya 1990-ben még csak 3%-ot tett ki, addig 2016-ban már 13%-ot. A növekedés elsősorban abból adódik, hogy a nőtlen, hajadon családi állapotú, jellemzően fiatalabb korcsoportokba tartozók egyre gyakrabban létesítenek a házasság előtt vagy helyett élettársi kapcsolatot.
A korábbi évtizedekhez hasonlóan a nők termékenysége továbbra is csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi öt évben 4-gyel csökkent a száz szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma. 2016-ban száz szülőképes korú nőre már csak 104 gyermek jutott, és a gyermekvállalás időpontja is egyre későbbre tolódik. A nők iskolázottságának növekedésével csökken a gyermekszám, a legtöbb gyermeket azok a nők szülték életük során, akik általános iskolai tanulmányaikat sem fejezték be. Körükben 2011 és 2016 között látványosan csökkent a száz nőre jutó gyermekszám, ami a legidősebb, jellemzően sokgyermekes korosztályok eltűnésével magyarázható. Az elmúlt időszakban az élettársi kapcsolatok térhódítása a házasságon kívül született gyermekek számának növekedését eredményezte. A házas és az élettársi kapcsolatot fenntartó nők termékenységi jellemzői jelentős eltéréseket mutatnak. A legnagyobb különbség a gyermektelenek arányában figyelhető meg: míg a házas nők kevesebb mint tizedének, addig az élettársi kapcsolatot fenntartók több mint harmadának nem született gyermeke.
Magyarország lakosainak 52%-a ugyanazon a településen lakik, mint születésekor. A lakóhely stabilitása a községek lakóit jobban jellemzi, mint a városlakókat: a községek lakosainak 56%-a, a városlakóknak fele él születése óta ugyanazon a településen. A Jász-Nagykun-Szolnok és a Hajdú-Bihar megyei lakosok több mint kétharmada lakik születése óta ugyanazon a településen, viszont a fővárosiak esetében ez az arány csak 29, a Pest megyeieknél 45%.
A születése óta ugyanazon a településen lakó népesség aránya megyék szerint, 2016
További részleteket tudhat meg Magyarország lakosságáról a Mikrocenzus 2016 kiadványsorozat 3. Demográfiai adatok kötetéből:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mikrocenzus2016/mikrocenzus_2016_3.pdf
