Macskabár
Sólyom Anna: Macskabár
Nincs szükség hét életre – ebben az egyben is boldog lehetsz
A műről
Nagore élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól – helyzete azonban reménytelen, így végül egyhónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek – többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás – sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére.
A szerzőről
Sólyom Anna Budapesten született, 2012 óta Barcelonában él. Filozófus, író, az írás mellett testalapú stresszcsökkentő módszerekkel, mindfulnesszel és biodinamikus craniosacrális terápiával dolgozik. 2012-ben jelent meg magyarul Párnafilozófia című esszéje, spanyolul 2018-ban kezdett publikálni. A spanyol mellett hollandul és portugálul olvasható A mindennapi élet mágiájának kicsiny kurzusa (Pequeño curso de magia cotidiana) című kézikönyve, míg a Kapcsolódj vissza a testedhez (Reconecta con tu cuerpo) című írása idén jelenik meg cseh nyelven. A Macskabár (Neko Café) az első regénye, amely több mint 12 nyelven jelent meg Laura Stagno illusztrációival, többek között franciául, németül, görögül, olaszul és portugálul.
Fotó: Yan Pekar
Interjú a szerzővel
Magyarországon születtél, Budapesten végezted a filozófia szakot, rövidesen Barcelonába költöztél, majd néhány évvel később spanyolul jelent meg az első regényed, amelyet most 13 nyelvre fordítottak le. Szerencse vagy tudatosság vezetett az utadon?
Egész pontosan tíz év telt el azóta, hogy Barcelonába költöztem, így azt hiszem, mind a kettő. Szerencse, mert olyan lehetőségeket kaptam, amelyek segítettek abban, hogy ezen az úton haladjak tovább, és tudatosság is: akármennyire is élvezetes írni, időt és teret kell adni neki az életemben, ha folytatni akarom, mert egyetlen könyv sem írja meg saját magát. Talán az a legfontosabb, hogy sosem adtam fel azt az álmomat, hogy publikált író legyek, és bármikor, amikor egy repülőn ülve egy turbulencia közepén megérintett az elmúlás szele, arra gondoltam, hogy azért mégiscsak lenne még mit írnom… egyszóval nagyon örülök, hogy írhatok, ez szerencse, munka, ihlet, minden egyben.
A Macskabár főszereplője egy negyven felé közelítő nő, aki komoly életközépi válságban találja magát: külföldről költözik haza Barcelonába, nincs munkája, nincs barátja, nincs otthona, teljesen újra kell építenie az életét. Kiknek ajánlanád a regényt? A főhős életútja mennyire rímel a tiédre?
Semennyire nem hasonlítunk a főszereplővel, még bőven 40 éves korom előtt írtam, de a könyvek élete olyan, hogy sosem lehet tudni, mikor lát napvilágot a történet. Azért választottam a szereplőmnek, Nagorénak, egy ilyen kilátástalannak tűnő élethelyzetet, mert mire ennyi idősek vagyunk általában mindenkinek jut egy-egy ilyen élettapasztalat. Szerettem volna bemutatni azt, hogy a változás jön, akár akarjuk, akár nem, és hogy lényegében mindenki a tanítónkká tud válni, ha el tudjuk fogadni a vezetést. Felnőtt közönségre gondoltam elsősorban, amikor írtam a regényt, de kaptam visszajelzést 12 éves olvasótól is, akinek nagyon tetszett. Azért mégis inkább azt hiszem, felnőtt könyv ez, és különösen azoknak ajánlom, akik úgy érzik, nem találják a kiutat egy-egy élethelyzetben, megrekedtek, vagy egyszerűen csak pihennének egy jót egy könnyed mesével pár cicus társaságában. Ó, és különösen azoknak, akik ki nem állhatják a macskákat.
Miért éppen macskák tanítják meg újra élni a regény főszereplőjét?
Együtt élek két macskával, és nagyon sokat tanultam tőlük én is. Általában minden állatot nagyon szeretek (maximum 4 lábig), és jól esett róluk írni. A két macskám nagy inspiráció, és ugyanígy az utazásaim során Japánban, Taiwanban vagy épp Dél-Koreában meglátogatott cica-kávézók is nagyon inspiráltak. Általában az állatok, a háziállatok, akikkel szoros kötődésbe kerülünk, segítenek abban, hogy vissza tudjunk térni a jelen pillanatba, hogy visszataláljunk a természethez és saját magunkhoz. A macskák nagyon sokat tudnak segíteni abban, hogy újra otthon tudjuk érezni magunkat a saját bőrünkben. Persze épp így a kutyák, lovak, és menyétek, teknősök is. Én most éppen a macskákról akartam írni.
Testalapú stresszoldással foglalkozó terapeutaként is dolgozol. Mit gondolsz, hogyan hathatunk vissza a testi tapasztalatok révén a lelkünkre? Az e téren szerzett tapasztalataid is szerepet játszottak a regény írásakor?
A pszichiáter-neurológus Dr. Bessel van del Kolk azt tanítja a Test mindent számon tart című kötetében, hogy a traumáink lenyomatai nem az agykéregben, azaz az agy az evolúció szempontjából legkésőbb kialakult részében találhatóak, hanem az agytörzsben. Ez azt jelenti, hogy a testünk rengeteg olyan dologra emlékszik, érzetekben, érzésekben, illatokban, hangokban, amire az agy tudatosan nem tud emlékezni, esetleg még hozzá kapcsolható képet sem tudunk előhívni. Viszont a test nélkül nem tudunk eljutni ezeknek a lenyomatoknak a feloldásához, mert a kognitív részünk számára nem hozzáférhetőek. Évezredek óta átkozzuk a testet, pedig fontos részünk, és a folytonos háború helyett akár barátságot is köthetnénk vele. Szövetséget kötni a saját testünkkel egy felettébb forradalmi cselekedet még ma is. Egy bio-pszicho-szociális egység vagyunk, és az a tapasztalatom, hogy a test és a lélek (érzetek, érzelmek, percepciók) nem szétválasztható entitások: egy egységet alkotnak, hatnak egymásra, oda-vissza. Ez is jelen volt természetesen a regény írásakor. A macskák abszolút önazonosak, és pontosan ebben segítenek: hogy a test szükségleteire fontos odafigyelnünk, ha kiegyensúlyozottabban szeretnénk élni. Például, hogy egy-egy szieszta néha életet menthet.
(Az interjút a Partvonal Kiadó készítette – közlés esetén, kérjük a forrás megjelölését.)
Idézetek a könyvből
„– Van egy fontos lecke, amit a macskáktól tanultam – mondta Yumi a kis bemutatási ceremóniát lezárandó. – Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és akkor nem lesz szükséged mások jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezd magad.”
„Kislánykora óta nyomasztották a vasárnapok. Ahelyett, hogy élvezte volna a szabadnapot, mindig attól szenvedett, hogy mindjárt hétfő lesz. A »negyedik x« félelmetes bejáratához közeledve ismét hatalmába kerítette ez a szorongás. A jelenlegi élete fényévekre volt a régi álmaitól.”
„– Egy előadáson egyszer azt hallottam, hogy a problémáink nagy része csupán luxuscikk. Mindenért nyugtalankodunk, pedig a legtöbbnek nincs semmi jelentősége. Tudod, a macskák remekül értenek ahhoz, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak.”
„A Kapucsínóval töltött órák során még egy fontos leckét megtanult: légy hű önmagadhoz! Felesleges energiabefektetés és felettébb kimerítő azon erőlködni, hogy másmilyennek látszunk, mint amilyenek vagyunk, vagy olyan érzelmeket színleljünk, amelyek nem a szívünkből fakadnak. Nagore elmélkedéseinek ezen a pontján a macska egy pillanatra kinyitotta a szemét. Mintha azt mondta volna: »Így van, tanítványom! «”
„Nagore arra jutott, hogy a hét jószág sokkal ügyesebb az elfogadás művészetében, mint ő maga. Egyikük sem büszkélkedhetett valami dicső múlttal, és mind egy szálig számkivetettek voltak: mégis úgy aludtak, játszottak, futkároztak, és incselkedtek egymással szüntelen, mintha nem lenne holnap. Olyasfajta életszeretetről tettek tanúbizonyságot, aminek ő kétségkívül híján volt.”
„Nem tudta kiverni a fejéből azt a kis imát, amely az újdonsült macska nyakörvén lógott. »Azt hiszem, mindig azokon a dolgokon akartam változtatni, amelyeket valójában csak el kellett volna fogadnom«, töprengett, és felgyorsította lépteit. Mintha önmaga elől menekült volna. Az utca zsivaja visszazökkentette a valóságba, és kellemes érzéssel gondolt vissza a kis fekete potyautas kiegyensúlyozottságára, akit szemmel láthatóan semmi sem billentett ki a lelki békéjéből. Ez volt a második lecke, amit egy macskától kapott: a nyugalom mindenekfelett. »Bárcsak én is ilyen volnék«, mondta, miközben minden alaposabb ok nélkül tovább sietett.”
„Rádöbbent, hogy nem sokkal korábban ő is olyan volt, mint egy ijedős macska. Egyetlen életet sem bírt megélni – nem mintha emberként több is a rendelkezésére állt volna.”
„– Úgy gondolom, olyannyira hozzászoktunk már a cselekvéshez, hogy a létezés művészetéről megfeledkeztünk. Márpedig a macskák ennek nagymesterei.”
„Egy jó könyv, egy forró tea és egy macska az ölemben… Hát kell-e más a földi boldogsághoz?”
„Mint egy macska, aki készen áll a vasárnapi sziesztájára, Nagore is végignyúlt a kanapén, és arra gondolt, hogy két dolgot képtelen megérteni. Az egyik: miért gyűlölte eddig a macskákat? A másik: és most már miért nem? Nem fért a fejébe. Ráébredt, hogy óriási meglepetéseket okozott számára a macskazárlat feloldása. Megfordult a fejében, hogy talán nem is a cicákat, hanem a korábbi énjét utálta: a mártírszerepet, a félelmeit, a negatív szokásainak és gondolatainak végtelen spirálját.”
„– Ennek a kis kópénak igaza van. A rugalmasság fél egészség! És nem csak a testre gondolok. A rugalmas elme a boldogság egyik alapfeltétele. A merevség az életöröm gátja. De tudod, ez a kétféle merevség összefügg – elmélkedett Yumi. – Mindaz, ami merev a fejünkben, a testünkben is megjelenik. Ezért aztán a test felszabadítása az első lépés ahhoz, hogy feloldozzuk a gondolatainkat.”
Olvass bele a könyvbe itt
Megjelenés: 2022. május 12.
Méret: 130 x 200 mm
Kötés: kartonált
Ár: 3290 Ft
ISBN: 978 615 6058 737
