Kétszer is körbesétálhatta volna a Földet élete során egy ősi gyapjas mamut
Élete során annyit gyalogolt, hogy kétszer is körbesétálhatta volna a Földet Kik, a több mint 17 ezer éve elpusztult gyapjas mamut – állapították meg kanadai kutatók. A kövületeken végzett vizsgálatok alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a klímaváltozás vagy az emberi tevékenység hozzájárult a faj kihalásához mintegy 12 ezer évvel ezelőtt.
Clément Bataille, az Ottawai Egyetem kutatója és munkatársai szerint vizsgálatuk kiemelte a klímaváltozásnak az egyes fajokra kifejtett hatását. A Science című tudományos lapban megjelent tanulmányuk szerint Bataille és kollégái egy 28 éves korában, mintegy 17 100 éve, az alaszkai Brooks-hegyvonulattól északra elpusztult gyapjas mamut maradványait vizsgálták. Az állat élete során mintegy 70 ezer kilométert gyalogolhatott. A közelben lévő Kikiakrorak-folyó tiszteletére kapta a Kik nevet.
Ez volt az első olyan vizsgálat, amely nagy részletességgel követte végig egy rég elpusztult állat vándorlását.
A maradványok DNS-elemzése alapján kiderült, hogy a mamut hím volt. Ezután két, egyenként 1,7 méteres agyarának egyikét kezdték vizsgálni.
Az agyarak a mamut élete során folyamatosan növekedtek. Naponta bővültek a rétegei, és olyan kémiai jeleket tartalmaz, amelyek alapján megállapítható, hol élt az állat, amikor az adott réteg kialakult. A tudósok a stroncium izotópjainak arányát vizsgálták, amely tükrözi a mamutok táplálékát.
Alaszkában jelentős mértékben váltakozó a stronciumizotóp aránya a növényekben és a talajban a különböző kőzettípusok változatossága miatt. A földkéreg ősi maradványaitól egészen a viszonylag fiatal vulkáni eredetű üledékig meglehetősen sokféle kőzet található a területen.
A tudósok összehasonlították az agyar rétegeiben mért stronciumizotóp arányát a korábban mesterséges intelligencia segítségével készített és rágcsálófogakból származó adatok alapján a régióról készített térképpel. Ennek révén tudták modellezni Kik lehetséges útvonalát.
Az agyarban lévő oxigénizotópok arányát is vizsgáltak, ezzel olyan tényezőkre is fényt lehet deríteni, mint a környező levegő hőmérséklete a réteg formálódásakor.
Az eredmények szerint fiatal korában Kik a Yukon-folyó medencéjének alsó részén barangolt, majd az általa megtett távolság 2-16 éves kora között jelentősen megnőtt. A kutatócsoport szerint ekkor vélhetően egy csorda tagjaként vándorolt. Ezután jelentősen megváltozott a mozgása.
„Az az elméletünk, hogy ekkor kirúgták a matriarchális csordából, ami ebben a korban általában megtörténik a hím elefántokkal is” – mondta Bataille.
Kik ekkori hosszú vándorlása Alaszka belső területei és a Brooks-hegység északi lankái között vélhetően a táplálékforrás évszakos változásait követte. Élete utolsó 18 hónapjában egy kisebb területen élt a Brooks-hegység északi részén.
„Megsebesülhetett egy harcban vagy vándorlásai során, vagy akár meg is betegedhetett” – vélte Bataille.
Az agyarban lévő nitrogén- és szénizotópok arányának elemzése szerint feltételezhető, hogy Kik éhen halt. További vizsgálatok alapján ez a tél végén vagy tavasszal következett be.
A tudósok úgy vélik, a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttesen járulhatott hozzá a mamutok kihalásához. A melegedő klíma miatt zsugorodhatott vagy részekre töredezhetett a mamutok élőhelye: az általuk kevésbé kedvelt erdős és tőzeges régiók nagyobb területet hódítottak meg. Az állatok ezért sokkal védtelenebbé váltak a vadászó emberrel szemben.
