Keresztapák a MOM-ban
Május 5-én és 19-én kerül egy-egy hétre a cinema MOM programkínálatába Francis Ford Coppola, az Új Hollywood nemzedékhez tartozó, többszörös Oscar-díjas rendező Keresztapa-trilógiájának 2. (1974) és 3. része (1990) digitálisan felújítva – az utolsó rész a legújabb, rendezői újravágásban, ún. CODA változatban (2021)
A budapesti „butik mozi”, a cinema MOM különleges helyszínné szeretne válni: nemcsak moziként, de értékeket közvetítő szórakoztatóközpontként szeretné, ha rá gondolnának.
A filmklasszikusokat bemutató sorozata következő két filmje igazi örökzöld. Senkinek sem kell elmesélni a trilógia szinopszisát, hisz’ azt mindenki jól ismeri.
„A keresztapa-trilógiát Francis Ford Coppola vitte filmvászonra, a három rész forgatókönyvének megírásában Mario Puzo is részt vett. A sorozat első részében, amely 1972-ben került a mozikba, és 3 Oscart nyert, olyan sztárok szerepeltek, mint Marlon Brando, Robert de Niro, Al Pacino, James Caan, Robert Duvall, Andy Garcia és Diane Keaton. Az Amerikai Filmakadémia A keresztapát 1998-ban minden idők 100 legjobb amerikai filmje közül – a Casablanca és az Aranypolgár után – a harmadik, 2007-ben pedig a második helyre sorolta. (Az utóbbi rangsorolásban az Aranypolgár került az első, a Casablanca pedig a harmadik helyre.)” /MTI/
A keresztapa kesernyés világát, az operatőr Gordon Willis kelti életre. A hihetetlen jól megválasztott színek, fények, valamint kamera beállítások eredményeként képei fantasztikus hangulatot kölcsönöznek Coppola művének. Ehhez a hangulathoz legalább ennyire hozzátartozik még Nino Rota legendássá vált zenéje.
A keresztapát legjobban az különbözteti meg a többi ilyen témájú alkotástól, hogy nincs pozitív és negatív szereplő, a főszereplőket a film negatív hőseitől is csak pusztán az választja el, hogy egy másik család tagjai, de módszereik és gondolkodásmódjuk megegyező.
„Filmnyelvileg is tökéletesen illeszkedik a témához. Hosszú beállítások, nyugodt kameramozgás és kapkodást nélkülöző elbeszélői stílusban meséli Puzo történetét a rendező. A keresztapa egy igazi, eposzi hosszúságú filmklasszikushoz méltón húzza be magába nézőjét és annál fogva, hogy képtelenség első megtekintésre minden kis részletét, zegzugát felfedezni és helyén kezelni, értékelni, igényli azt, hogy újralátogassuk időről-időre. Ha másért nem, azért mindenképp, mert egy kiváló, kiemelkedő alkotásról beszélünk, aminek a filmes remekművek pantheonjában örökre ott a helye.” /Kónya Sándor/
Az 1974-es A keresztapa II. teljesíti ki az antihős tragédiáját, miszerint a családja megmentéséért folytatott küzdelemben Michael Corleone szerettei ellen fordul.
„A szép hosszú című, a moziváltozatnál 4 perccel rövidebb „Mario Puzo’s The Godfather, Coda: The Death of Michael Corleone” … remek példa arra, hogy pár alapvető filmtechnikai megoldás, a vágás és az elsötétülés… eredményesen módosíthat egy mű jelentésén. (…) A Coda lezárása nem ironizál, hanem inkább moralizál, nem tragikomikus, hanem inkább nihilista. (…) A keresztapa-trilógia nem klasszikus felemelkedés és bukás-történet, hanem bűn- és bűnhődés dráma (…) a halálnál sokkal rosszabb büntetések léteznek, úgy mint az elidegenedés, a magány és szeretteink halála, ami mindennél nagyobb csapás, ha végig kell néznünk, vagy mi vagyunk a felelősek érte.” /Benke Attila/
Május 5-től 25-ig a cinema MOM programkínálatában Francis Ford Coppola Keresztapa-trilógiájának 2. (1974) és 3. része (1990) digitálisan felújítva, CODA változatban (2021)
