Kérdések és válaszok Joel Marklund különleges projektjével kapcsolatban

Kérdés: Miért éppen a számikat – vagy más néven lappokat – állítottad különleges Nikon-projekted középpontjába?

Olyan szerencsés vagyok, hogy a sportfotósként végzett munkám révén folyamatosan járhatom a világot. Csak 2016-ban 220 napot töltöttem külföldön, és hozzászoktam, hogy egy történet vagy esemény nyomon követése érdekében a világ különböző tájaira utazzak. Az évek során gyűjtött tapasztalat azonban megtanította nekem, hogy a legjobb történeteket ne mindig a Föld legegzotikusabb és legtávolabbi zugaiban keressem. Mikor megkaptam a lehetőséget, hogy egy különleges Nikon-projekten dolgozhassak, eltökéltem, hogy olyasmiről fog szólni, amiben hiszek, és ami igazán fontos számomra. A számik történetét még nem sokan mesélték el, az én szívemhez viszont nagyon is közel áll.

Kérdés: Miért áll közel a szívedhez?

Svéd születésűként csalódottsággal tölt el az, ahogy az országom a számikkal bánt és bánik –
a mai napig megbélyegezve élnek. Svédország ugyan elfogadta az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot 2007-ben, azonban a nemzetközi emberjogi hatóságok javaslata ellenére a mai napig nem hajtotta végre a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 169. számú, a bennszülött és törzsi népekről szóló 1989-es egyezményét. Az őslakos népeket gyakran kezelik másodrangú állampolgárokként. Arra próbálják ösztönözni őket, hogy ne a saját nyelvüket használják, és olyan területekről telepítettek ki családokat, ahol azok már hosszú generációk óta éltek. Kötelességemnek érzem megosztani ezeknek az embereknek az egyéni történeteit, és segíteni nekik, hogy megkapják a hangot, amelyet megérdemelnek.

Kérdés: Mennyit tudtál a számikról a különleges Nikon-projekted előtt?

Az észak-svédországi Boden városában születtem, közel a számik egy nagyobb lélekszámú közösségének lakhelyéhez. Innen fakad a kezdeti érdeklődésem, azonban el sem tudom hinni, mennyire keveset tudtam a szokásaikról és az életmódjukról, különösen az országom történelmében évszázadokon át játszott szerepüket figyelembe véve. Ez a projekt teljesen magával ragadott, és rengeteget tanultam belőle. Az egyik legfontosabb tanulság, amelyet levonhattam belőle, hogy a dolgok sosem olyanok, amilyennek elsőre tűnnek.

Kérdés: Mi nyűgöz le a közösségükben?

Olyan sok erős számi küzd az elnyomás ellen különféle formákban. Az életüket hosszú ideje átható megkülönböztetés ellenére sok fiatal számi kezdett hangot adni a véleményének, és büszkék a származásukra. A valódi változások ideje ez, és ez fogott meg annyira. Lappföld (Sápmi) Norvégia, Svédország és Finnország északi részén, valamint az orosz Kola-félszigeten terül el, és noha felszabdalják a négy állam formálisan kijelölt határai, lakosai továbbra is egyetlen népcsoportot alkotnak, amelyet összetart a kulturális és nyelvi kötelék, valamint a közös identitás. Számukra az országhatároknak nincs jelentőségük, csak Lappföld létezik.

Kérdés: Milyen a környezet, amelyben élnek, és milyen nézőpontot alkalmaztál, hogy ezt fényképezőgéppel is megragadd?

Az egyik fő célom a projekt során az volt, hogy túllépjek a számik közösségéhez társított sztereotípiákon. Sokan csak úgy tekintenek rájuk, mint a hegyekben élő rénszarvaspásztorokra, és elzárkóznak attól, hogy esetleg többet is megtudjanak a közösségükről. És noha a rénszarvaspásztori lét tényleg a számi kultúra fontos eleme, ma már sok számi városokban él és dolgozik. Az egyik fotóalanyom például egy Maxida Marak nevű fiatal nő volt. Maxida tradicionális számi közösségben nőtt fel, mostanra azonban sikeres énekesnő vált belőle a városban. Imádom, hogy népviseletbe öltözve lefényképezhettem abban a környezetben, ahol felnőtt, ugyanakkor a színpadon is, miközben egy hatalmas tömeg előtt készült fellépni. Ez a kulturális kontraszt végigvonul a képeimen.

Kérdés: Milyen üzenetet szeretnél a különleges Nikon-projekted kapcsán készített fotósorozatoddal átadni?

A különleges Nikon-projektem célja, hogy megismertessem és közelebb hozzam az emberekhez a számi közösséget. Fotóriporter vagyok, így fényképeken keresztül mesélem el a történeteimet, ez pedig egy igazán figyelemre méltó történet. Remélem, a képeimmel elérem, hogy az emberek jobban meg akarják ismerni a számikat, és értékeljék a közösségük szépségét.

Kérdés: Miért éppen azt a kreatív megközelítést választottad, amelyet alkalmaztál?

Szerettem volna minden számi fotóalanyomat úgy lencsevégre kapni, hogy kifejezésre kerüljön valami, amin mind osztoznak: ez pedig nem más, mint a „gákti” nevezetű népviseletük. Ahogy az egyik fotóalanyom mondta: „a gákti nélkül láthatatlanok vagyunk”. A viseletük a kultúrájuk fontos része, és azt is segít beazonosítani, hogy az illető a Lappföld mely részén él, vagy honnan származik. A viselet gyönyörű, és sok esetben hihetetlenül színes, közel sem láthatatlan. Olyan képsorozatot akartam készíteni, amely bemutatja a számikat a hagyományos népviseletükben és környezetükben, de a mindennapi munkával töltött életüket is, amely a társadalom többi részével már sok esetben szorosabban összefonódik. Az énekesektől és táncosoktól kezdve a dobkészítőkig sokféle embert fényképeztem, és mindannyiuknak megvan a saját elképesztő története.

Az olyan közösségek fényképezése, mint a számiké kihívást jelenthet, mert közben hatalmas nyomás nehezedik az emberre, hogy megfelelően mutassam be ezeket a történeteket, amit remélem, sikerült elérni ezzel a képsorozattal.

Kérdés: Hogyan készülsz fel egy ilyen jellegű projektre?

Az ilyen projektek rengeteg kutatással és tervezéssel járnak. Előfordulhat, hogy ugyanannyi vagy még több időt igényel, mint maga az alanyok fotózása. A kezdeti kutatást követően felkerestem néhány olyan embert, akikről tudtam, hogy megmutatják számomra a helyes irányt, és részletesebb információkkal szolgálnak a számi közösségről. A projekt felépítése azonban csak azután körvonalazódott igazán bennem, hogy eltöltöttem egy hétvégét néhány helyi, falusi számival. Megtanultam, hogy alapos felkészüléssel, türelemmel és rugalmassággal az ember olyan képeket tud készíteni, amilyeneket szeretne, és át tudja adni a kívánt üzenetet is.

Kérdés: Milyen kihívásokkal szembesültél eddig?

Ha olyan projekten dolgozik az ember, amellyel emberek életét dokumentálja, mindig akadnak kihívások. A projekt során lehetőségem nyílt ellátogatni különböző emberek otthonába, ehhez viszont fontos előbb elnyerni a bizalmukat, ami időbe telhet. A fényképezés megkezdése előtt sok időt töltöttem azzal, hogy meghallgassam és megismerjem az alanyaimat.

Egy ilyen jellegű fotózás nehéz munkának ígérkezhet, különösen ha az ember egyedül dolgozik, és nem áll mögötte egy csapat, akire támaszkodhat. Az időjárás további kihívást jelentett. Észak-Svédország időnként roppantul sötét és szürke tud lenni, ami azt jelentette, hogy némileg el kellett tolnom az időpontokat.

Kérdés: Melyik volt eddig a kedvenc pillanatod a különleges Nikon-projekted fényképezése során?

A fotózás első hetében meghívtak, hogy csatlakozzak a számikhoz, miközben levágásra terelték össze a rénszarvasokat, ami a megélhetésük fontos része. Mindenki keményen dolgozott, a gyerekeket is beleértve. Volt köztük egy Marika Renhuvud nevű fiatal lány, aki reggeltől a hideg éjszakába nyúlóan kitartóan segédkezett. Már napok óta fotóztam Marikát és a családját, amikor megtudtam, hogy a Stockholmi Balettakadémia növendéke. Számomra erről szól ez a projekt: az ilyen jellegű kulturális kontrasztok megtalálásáról. Marikától sokat tanultam a számi kultúráról, és betekintést nyújtott a számi fiatalok életébe is, akik két egymással szinte ellentétes életet élve nőttek fel.

Kérdés: Milyen tényezők befolyásolták a felszerelésed kiválasztását, és hogyan segített ez az utad során?

Ehhez a projekthez a Nikon D5 fényképezőgépét, az AF-S NIKKOR 35mm f/1.4G, az AF-S NIKKOR 50mm f/1.4G és az AF-S NIKKOR 70-200mm f/2.8G ED VR II objektíveket használtam. Tökéletes kombináció ehhez a típusú fényképezéshez.

A D5 egy stabil és robusztus fényképezőgép, tökéletes a nehéz körülmények között végzett munkához. Napokig fotóztam hóban, ezért szükségem volt egy megbízható fényképezőgépre, amelyről tudom, hogy a zord időjárási körülményeket is kibírja. A D5 pedig most sem okozott csalódást. Ami az objektíveket illeti, a 35 mm-es, az 50 mm-es és az 70–200 mm-es objektívek remek társnak bizonyultak. A 35 mm-es és a 70–200 mm-es különösen alkalmas riportfotózásra, hiszen a kis mélységélesség lehetővé tette, hogy megörökítsem a számik népviseletének elképesztő részletgazdagságát. Az 50 mm-es akkor volt hasznos, amikor gyenge fényviszonyok között kellett fotóznom.

Ezek a fix objektívek a D5-tel kiegészítve lehetővé tették, hogy kialakítsak egy egyedi képstílust, amelyet aztán végigvittem az egész projekten.

Kérdés: Milyen tanácsot adnál azoknak a fényképészeknek, akik hasonló projektre adnák a fejüket?

Én elmulasztottam ugyan, de a hasonló projektben gondolkodó fényképészeknek javaslom, hogy vegyék igénybe egy helyi segítő/kutató segítségét a logisztikai és tervezési ügyek intézéséhez. Hihetetlenül hasznos, ha van valaki, aki jól ismeri a környéket, és szükség esetén segít vagy tanácsokkal lát el. Az ilyesfajta rálátás felbecsülhetetlen értékű, és sok időt spórol az embernek a projekt során.

Emellett azt ajánlom még a fényképészeknek, hogy szánjanak rá időt és beszélgessenek a fotóalanyokkal – azokkal a családokkal és közösségekkel, akiket fényképeznek. Fontos, hogy megtalálják a közös hangot, és kapcsolatot teremtsenek. Hallgassák meg őket, hadd meséljék el a történeteiket, hogy megfelelően illusztrálhassák őket a képeikkel. Ez a legfontosabb tanácsom.

Kérdés: Mit jelent számodra, hogy a Nikon európai nagykövete lehetsz, és egy ilyen projekten dolgozhatsz?

Egy ilyen lehetőség semmihez sem fogható. Az, hogy Svédországban, a hazámban fotózhattam, és megismerkedhettem a számi közösséggel, megváltoztatta az életemet, és rengeteget tanultam általa magamról, csakúgy mint a munkámról. Nagyon hálás vagyok, amiért a Nikontól lehetőséget kaptam erre.