A gyermekotthonban lakók önbizalma nagyobb lenne?

• Kutatás a 14-18 éves fiatalok önképéről

Egy kutatás szerint a gyermekotthonban nevelkedő fiatalok lényegesen kevésbé bíznak a szüleikben, és valamelyest jobban magukban, mint családban nevelkedő társaik. Sokan borúlátóak közülük, és a külső visszajelzésekre is az átlagnál kevésbé nyitottak. Az otthonban lakó gyerekek leginkább a barátaikra számíthatnak, ami a lányok esetében hatványozottan igaz.

A Generali a Biztonságért Alapítvány az idén két különböző mintán mérte fel a fiatalok önértékelésével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Az egyik felmérésben egy 100 fős, a 14-18 éves lakosságra nézve reprezentatív mintát használtak¹, míg a kutatás másik része a Generali Mosolyvadász táborainak résztvevőire épült. Utóbbiak olyan 12 és 18 év közötti fiatalok, akik gyermekotthonban élnek, és sokan közülük nehezen tudnak bizalmi kapcsolatot kialakítani  társaikkal, ezért az Alapítvány élménypedagógiai programokkal próbálja elősegíteni, hogy bizalommal forduljanak a környezetük felé.

Az önbizalomhiány mindkét csoportban tarol

Míg a két minta sok tekintetben hasonló eredményeket hozott, néhány esetben jelentős különbségek mutatkoznak a két csoport között. A gyermekotthonban lakó fiatalok körében végzett kérdőíves felmérés (N=99) azt mutatja, hogy több mint egynegyedük (27%) borúsan látja a jövőjét, közel egyharmaduk (30%) pedig önbizalomhiányosnak tartja magát. Habár ezek az értékek meglepően viszonyulnak a családban nevelkedő társaikéhoz: a Generali reprezentatív kérdőíves felmérése szerint az átlag 14-18 évesek bő egyharmada (34%) pesszimista, míg csaknem a felük (47%) önbizalomhiányos. Dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő ezt úgy látja, egy kamasz akkor engedheti meg magának igazán, hogy elbizonytalanodjon, beleengedje magát abba, hogy mindent újrakeretez maga körül, ha biztonságban érzi magát. „Az élethelyzetek, amiken átmennek, a családból való kiemelés, mindig egy krízis, ami miatt a gyerekek nagyon hamar megtanulják, hogy elsősorban csak saját magukra számíthatnak. A kötődési mintáik zavarosak, gyakran nem egészségesek, illetve ezzel párhuzamosan a túlélés zálogává teszi, hogy saját magukban nem kételkedhetnek. Ha ők sem hisznek magukban, akkor ugyan ki fog hinni bennük?! Itt a hangsúly nem is annyira a családon van, mint azon, hogy van a gyerek körül legalább egy, jó esetben két olyan felnőtt, akiben a gyerek megbízik” – teszi hozzá.

Ugyanakkor, míg a pesszimizmus a reprezentatív mintában csak a hetedik leggyakoribb negatív önértékelési tünet, az otthonban nevelkedő gyerekek között dobogós helyet foglal el az önbizalomhiány és a listavezető türelmetlenség (39,5%) mögött.

Az otthonban lakó fiatalok leginkább abban különböznek az átlagtól, hogy – talán nem meglepő módon – lényegesen kevésbé bíznak a szüleikben: míg a reprezentatív kutatásban résztvevő fiatalok 54%-a leginkább a szüleiben bízik, a táborozóknak csak 29%-a nyilatkozott így, ők leginkább a barátaikban (42%) és önmagukban (34%) lelnek támaszra.

Szintén szembetűnő különbség mutatkozik abban, hogy a Mosolyvadász táborok résztvevőinek 36%-a nem tartja fontosnak, hogy a környezetük milyennek látja őket, míg a reprezentatív mintában ez az arány ennek mindössze egyharmada (12%). Ugyanakkor a gyermekotthonban lakó fiatalok egyharmada nyitott a külső visszajelzésekre, és hajlandó is azok alapján változtatni magán. A fontosnak ítélt visszajelzések forrása is eltér a két csoportban: míg az átlagos fiatalok közel felének a szülők véleménye a legfontosabb, a gyermekotthonban lakóknál a barátok véleménye viszi a prímet (54%).

A lányok kevésbé bíznak a szüleikben és önmagukban

Míg a gyermekotthonban lakó fiúk és lányok a legtöbb esetben hasonló válaszokat adtak, két területen komoly eltérés mutatkozik, ami egyrészt a szülőkhöz való viszonyulást, másrészt az önmagukba vetett bizalmat érinti. Ugyan mindkét nemről elmondható, hogy a barátaiban bízik legjobban, a fiúk lényegesen jobban bíznak a szüleikben (35%), mint a lányok (22%), illetve saját magukban is másfélszer annyira bíznak (41% vs. 27%). Ugyanez a különbség mutatkozik meg abban is, hogy kinek a visszajelzése a legfontosabb számukra: míg a gyermekotthonban nevelkedő fiúk 46%-ának a szülők véleménye a legfontosabb, a lányoknál ez az arány csak 29%, csaknem kétharmaduk inkább a barátai véleményére hallgat.

Hogyan lehet korrigálni

Ahogy a kutatásból is kiderül, azok a gyerekek, akik családjukon kívül nevelkednek, nehezebben alakítanak ki bizalmi kapcsolatokat. A Generali a Biztonságért Alapítvány évek óta futó kompetencia-fejlesztő programja, amelyek nevelőotthonokban élő 12-18 éves gyermekeknek szól – tematikája idén arra irányult, hogyan  lehet dolgozni a bizalmi kapcsolatok kiépítésén, a megfelelő énkép kialakításán és az önbizalom hatékony korrekcióján.

„A stabilitás hiányából, önértékelési problémáikból fakadóan – mely néha erős önbizalomhiányban, néha pedig túlzott kompenzációban mutatkozik meg – nehezebben viselik a frusztrációt is, így jellemzően igyekeznek elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek nem járnak azonnali és biztos sikerélménnyel. Idén tizenkét  gyermekotthon lakóinak vezettünk táborokat, ahol a gyerekek gyakorlati,  játékos feladatokon keresztül fedezhették fel saját értékeiket, képességeiket, és miközben mások és önmagukba vetett bizalmuk erősödött, társaik iránti felelősségvállalásban is fejlődtek kompetenciáik.” – foglalja össze a program sikerét dr. Majoros Tímea, a Generali Mosolyvadász programjainak táborait szervező Élményakadémia Közhasznú Egyesület ügyvezetője.