„A fény sebei, a színek anatómiája”

Szabó Beáta festőművész az emberi lét sérülékenységével, tisztaságával, nyughatatlanságával foglalkozik. Képeinek témája a lélek és a test kapcsolata, annak szimbólumrendszere.

A keleti filozófiák megközelítése szerint a szervek különböző lelki képességek székhelyei, fizikális megtestesülései és kivitelezői is egyben. Amint a bensőnk megsérül, testi tüneteink lesznek. Ha valamit elhanyagolunk, vagy elfojtunk magunkban, arról szervezetünk üzen nekünk. A tüdő légzőrendszerünk legfontosabb része, ez szűri meg az életet jelentő levegőt, ahogy a testbe beáramlik. A gyomor átvitt értelemben az egyéni ízlések, igények kielégítésére szolgál. A húgyhólyaghoz rendelik az érvényesülést, az akarat tettre váltását. Az epehólyag funkcióköréhez a döntési képességet, míg a szívhez az irányítást kapcsolják. A megélések hiánya , a szervek alul vagy túlműködése alakítja ki a szervezet sajátos színezetét, az egyént magát.

A színek anatómiája a színek struktúráját és szerveződését foglalja magában. A festmények a megélt érzelmi és szellemi tartalmakat impasto technikával (a festék vastag felhordása) hozzák még közelebb, teszik azokat megfoghatóbbá. A sgrafitto módszer használatával (a festék visszakaparása) fokozódik a képek térbeli és érzelmi hatása, mélysége. Azzal, hogy a művész közvetlenül a kezével alkalmazza e technikákat, direkt kapcsolat jön létre közte és a mű között, ami ösztönös kifejezési módot tesz lehetővé. Az eredmény: lüktető alkotások, amelyeknek nyers tisztaságukban rejlik őszinteségük, erejük.