Egy könyv, amire minden olvasni tanulónak szüksége van
„Miután a könyvek a mindennapjaink részévé válnak, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról a korszakról, amikor az olvasás még igazi misztérium volt. Háy János a jelek szerint tökéletesen emlékszik ezekre az időkre, és hősét biztos kézzel vezeti végig annak a titkos összeesküvésnek a stációin, melynek végén az ábécé betűi egy tökéletes rendszerré állnak össze.”Ruff Orsolya |
Olvass, és játssz velünk!Ismét indul a Kaméleon Olvasóklub! A 2018/19-es tanévben nyolcadik évadját kezdi a Kaméleon Olvasóklub levelezős játéka alsós gyerekeknek. A játék célja a kortárs irodalom megismertetése, a szövegértés fejlesztése és a könyvtárhasználat népszerűsítése játékos és izgalmas feladatok segítségével. A kortárs szöveget általában egy klasszikus irodalmi mű kíséri, hogy megmutassuk, ezekkel a mesékkel is lehet izgalmasan és korszerűen dolgozni. A játék éves díja 3990Ft/fő, mely tartalmazza a feladatlapokat, a gyűjtőmappát, az összes postaköltséget, minden megoldott kör után apró ajándékokat, és az év végi jutalomkönyvet is. Az Olvasóklubban lehet egyénileg is játszani, de jellemzően iskolák, könyvtárak és baráti közösségek állnak össze és jelentkeznek a játékra, ezzel is erősítve az olvasás közösségi szerepét. Jelentkezni 2018. szeptember 3-tól 2018. október 5-ig lehet: További Információ:Valtinyi Lídia (Lidó) ♦ +36 30 636 4702 ♦ lido@csimota.hu |
Háy János: Olyan ez az írott világ, mint valami körülötted lappangó titok
Fotó: Valuska Gábor Kalandos dekódolásra invitál az Alfabéta és a negyvennégy rabló című mesekönyvében Háy János: a rejtélyes társasház minden egyes szobája egy-egy betűt rejt, és mire végigjárjuk valamennyit, talán az is kiderül, mi az a nagy titok, amit a beavatottak csak úgy emlegetnek: az olvasás. A Szívünk rajta programban az Alfabéta lett június kiemelt könyve. Emlékszem, gyerekként egy ideig szorongtam, hogy nem tudok majd megtanulni olvasni, és ez a szorongó érzés visszaköszön az Alfabétahősénél is, akinek meggyőződése, hogy egy komplett összeesküvést kell felszámolnia ahhoz, hogy közelebb kerüljön a titokhoz. Vannak hasonló élményei gyerekkorából? Vissza tud emlékezni arra, milyen volt, amikor megtanult olvasni? Akkor az volt a divatos nézet, hogy a gyereket nem szabad iskola előtt olvasni tanítani, mert akkor nem fog az órán figyelni. Ez engem nagyon megviselt, hiába kérdezgettem az anyámat, hogy melyik betű mi, egyszerűen nem volt hajlandó válaszolni. Szóval, ha nem tudod dekódolni, tényleg olyan ez az írott világ, mint valami körülötted lappangó titok. Persze mire iskolába kerültem, elment a kedvem az olvasástanulástól, és igazán jól olvasni csak tízévesen tanultam meg. |
Háy János: Alfabéta és a negyvennégy rabló – meseábécé, ill.: Maros Krisztina |
| Az Alfabéta és a negyvennégy rabló műfaját tekintve, ha akarom, kalandregény, ha akarom ábécéskönyv. Eredetileg minek szánta? Olvasást segítő segédkönyvnek, vagy vicces történetek füzérének, melyeket csak az alfabetikus sorrend köt össze?
Volt egy szisztéma, amit el kellett fogadnom. Az ábécé rendszere. Sokszor keveredik az ember olyan írásműbe, aminek a keretrendszere adva van. Ilyenkor nekem az a célom, hogy fölülírjam a rendszert, és a történetek, amelyek belekerülnek a könyvbe, elfeledtessék a kényszerűségeket. Szóval azt szerettem volna, ha van egy végigolvasható, lendületes mesekönyv, aminek mégis van egy ábécét tanító feladata. Mondjuk azt, hogy kettős feladata van ennek a könyvnek, de engem mint írót inkább a történet és ennek a mesevilágnak a felépítése izgatott. Vannak betűk, melyeknél szinte adja magát egy-egy figura, de szerencsére a könyv tele van meghökkentő és vicces alakokkal is. Melyik okozta a legnagyobb fejtörést? És önhöz melyik áll a legközelebb? Hát igen, vannak olyan betűk, amelyekhez nem egyértelmű állatot rendelni, így került például a könyvbe a Jeti, amiről rögtön meg kellett írni, hogy nem ipszilonnal írják a nevét, hiába az ipszilon őrzésével van megbízva. Végül ebből a helyesírási deficitből kerekedett történet. Az az igazság, hogy amikor megtaláltam a hangvételt, meg hogy ezek az állatok betűőrök, meg persze a társasházat mint helyszínt, már eléggé gördültek a dolgok. Gyerekként és felnőttként milyen típusú meséket szeretett, illetve szeret a leginkább? Úgy is kérdezhetném: Háy János szerint milyen a jó mese? Nekem a jó mese az, ami nem csúszik bele a taknyos érzelmekbe, amelyik kellőképpen fordulatos, van humora, jól látható, mi a rossz, mi a jó. Vannak benne igazi hősök, és persze logikus is. A buta meséktől (ahogyan minden buta irodalomtól), ahol a szerző annyira saját mesélői hatása alá kerül, hogy nem tud egy logikus cselekményt tartani, a magam részéről irtózom. És a gyerekek sem szeretik, mert ők mindenre figyelnek és nem értik, ha valami nem értelmes. A könyv itt megrendelhető (forrás: Könyves Blog) |
