García Márquez válogatott cikkei először magyarul

Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya


Az évszázad botránya címmel jelent meg Gabriel García Márquez magyarul eddig sosem publikált kötete, amely a szerző 1950 és 1984 között keletkezett cikkeiből válogat. A páratlan újságírói örökségnek emléket állító kötetet Scholz László fordította.

Bár Gabriel García Márquezt a legtöbben prózaíróként, Macondo, Aureliano Buendía ezredes vagy Santiago Nasar megalkotójaként ismerik, első igazi szerelme az újságírás volt, amelyet a „a világ legjobb mesterségének” tartott. A kötetben szereplő negyvennyolc írást Cristóbal Pera válogatta, aki annak idején kiadóként segédkezett García Márquez emlékiratainak megjelentetésénél. Olyan írásokat választott, amelyek a legjobban mutatják be a „történetmondó” García Márquezt. Az évszázad botránya a fiatal, ismeretlen újságíró első cikkeitől vezet el a nyolcvanas évek közepéig, amikor már érett, nemzetközileg elismert alkotó volt. A több mint három évtized írásai megmutatják, hogy a kolumbiai író publicisztikája alig különböztethető meg szépprózájától. A kötet sokféle műfajból válogat: van benne jegyzet, kommentár, riport, portré.

A kötetben szereplő cikkekből kiderül, milyen nehéz megfelelő témát találni egy íráshoz, milyen érdekes sztorit lehet kanyarítani a soha célba nem érő levelekről, milyen az, amikor a pápa szabadságra megy, és milyen érzés, amikor az íróból érettségi tétel lesz. A kötet García Márquez egyik meghatározó riportjáról kapta címét, amely egy valódi true crime cikk a 20. századi olasz kriminalisztika egyik legrejtélyesebb ügyéről, egy fiatal nő, Wilma Montesi titokzatos haláláról.

Megrendelés
Megjelenés: 2020. március 24.
Oldalszám: 352 oldal
Méret: 125 x 197 mm
Kötés: Keménytábla
Ár: 4499 Ft
ISBN: 978 963 14 3994 6

line
Részlet könyvből„Valaki feladott egy levelet, de az sosem ért el a címzetthez, és a feladóhoz sem jutott vissza. Az írás pillanatában helyes volt a cím, kifogástalan a postai díj, tökéletesen olvasható a címzett neve. A postai alkalmazottak lelkiismeretes pontossággal továbbították. Egyetlen láncszem sem maradt ki. A bonyolult ügykezelési gépezet a lehető legtökéletesebben működött, és nemcsak ebben az esetben, amikor a levél sosem ért célba, hanem annak az ezernyi küldeménynek az esetében is, amelyet ugyanazon a napon adtak föl, és amely rendben meg is érkezett a címzetthez.”

A folytatáshoz kattintson ide!