A sárkány, a lovag és a szolgalelkű elnyomottak
Jevgenyij Svarc A sárkány című darabja lesz a Tamási Áron Színház következő előadása, melynek próbái már elkezdődtek Vladimir Anton rendező irányításával.
Jevgenyij Lvovics Svarc (1896–1958) szovjet író, több mint húsz színdarab és bábjáték szerzője, nyolc játékfilm forgatókönyvírója. Kazanyi orvoscsaládban nőtt fel, 1914-ben jogi tanulmányokba kezdett, de hamar belátta, hogy ez idegen terület számára. 1917-ben Rosztovba költözött, ahol beiratkozott egy színitanodába, közben újságíróként dolgozott. 1921-ben a helyi színtársulattal Szentpétervárra költözött, és érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult: ifjúsági könyvek szerkesztője lett, megjelentette első prózai írásait. 1923-ban irodalmi lapot indított, majd gyereklapok munkatársaként dolgozott. A húszas évek végén kezdett el filozofikus, meseszerű színműveket írni, melyekben valóság és fikció keveredik egymással. Több művének alapanyagául is mesét választott, de ezek gondolatisága a felnőttekhez szól. A hatalom nem nézte jó szemmel, több drámájának bemutatását sem engedélyezték. Nem alaptalanul, hisz az 1940-ben született Az árnyék, vagy az 1943-ban, a leningrádi blokád idején írott A sárkány című színműveibe például a sztálini politikával szembeni ellenérzését is egyértelműen belelopta.
A sárkány című darab főhőse Lancelot lovag (Parti Nagy Lajos átiratában Láncz L. Ottó), akinek története nagyon hasonló a Szent Györgyéhez, de más kontextusban íródott ez a mese. A sárkány itt is rátelepszik a városra, s csak akkor hagyja békén annak lakóit, ha minden évben rengeteg tehenet, disznót, tyúkot, libát, zöldséget és egy szűzlányt is ajándékoznak neki. Emberemlékezet óta tart már ez a szomorú állapot, amikor megjelenik a hős lovag, aki szembeszállna a sárkánnyal, de úgy tűnik, a városka lakói nem gyűlölik elnyomójukat, nem akarnak szabadulni tőle, megszokták a sorsukat. Mi több, a városvezetők próbálják megakadályozni a lovagot abban, hogy legyőzhesse a fenevadat. Talán vidám meseként is értelmezhető ez a történet, de inkább mégis keserű példázatnak tűnik a diktatúrák passzív együttműködő tömegeiről, vagy azokról a szolgalelkű elöljárókról, akiknek egyéni érdekeik fontosabbak, mint a közösség sorsa. Akik a pillanatnyi haszonért feláldozzák a szabadságot, tűrik az elnyomást, s talán még maguknak sem merik bevallani az igazságot.
Vladimir Anton fiatal román rendező, Bukarestben született, apja színész, anyja pedig – aki félig orosz, félig magyar – rendező és tanár. 2006-ban végzett a bukaresti színház és filmművészeti egyetemen, jelenleg ugyanott rendezést tanít, és a Csíki Játékszín művészeti vezetője. Segédrendezőként dolgozott Francis Ford Coppolával, Jurij Kordonszkij-al, Liviu Ciulei-el, művészeti vezetője volt az Országos Független Színházi Fesztiválnak és az Ideo Ideis nevű „művészeti és társadalmi manifesztumnak”. Pályája kezdetén televíziós sorozatokat is rendezett, de a színház területén otthonosabban mozog: Bukarestben, Brăilán, Brassóban és Székelyudvarhelyen is dolgozott mielőtt a Csíki Játékszínhez szerződött volna. A Tamási Áron Színház előadásának elkészítésében Márton Erika díszlet- és jelmeztervező, Dálnoky Réka dramaturg és Bocsárdi Magor zeneszerző lesznek a közvetlen munkatársai.
