„Azon gondolkodtam, hogyan vessek véget az életemnek”
Sziládi Orsi nevét és arcát vállalva osztotta meg teljes történetét egy évekig tartó abúzusnak. Senki sem kívánja magának azt, amit átélt… Nem csak lelki, hanem testi bántalmazásban, sőt szexuális erőszakban is volt része.
„Térj már észhez! Vedd már észre! Miért nem léptél az első pofon után?” és még sorolhatnánk azokat a mondatokat, amik külső szemlélőként megfogalmazódnak bennünk akkor, amikor valakiről megtudjuk – vagy esetleg csak sejteni véljük-, hogy bántalmazó kapcsolatban él.
„Vidékről Budapestre költöztem, szakítottam a korábbi párommal, új munkahelyre kerültem; mindezeknek köszönhetően eléggé el voltam anyátlanodva. Ezért kerülhettem egy olyan helyzetbe, ahol úgy tűnt, hogy támogatást kapok, így jöttünk mi össze. Az első alkalmakkor, amikor elkezdett bántani, felmentettem, illetve elnézést kért, és mentegette magát, hogy nem is tudja, hogyan történhetett ilyen. Aztán mindig újrakezdődött minden… Betegnek adta ki magát; azt mondta, hogy van egy betegsége, és ezért nem is emlékszik arra, amit tett. Megsajnáltam, és segíteni szerettem volna rajta. A családom nem tudta, hogy mi történik közöttünk, nem beszéltem róla, ritkán jártam haza, eltávolodtunk egymástól. Függés alakult ki, mert úgy éreztem, hogy nélküle semmi vagyok, csak vele vagyok egész” – meséli Sziládi Orsi, a Hazugságok börtönében című könyv szerzője, a Spirit FM-en is hallható #nofilter-Nők, filter nélkül Köböl Anitával adásának vendége.
A beszélgetés megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=TuwlEyRE1YU
A szakember szerint a kívülálló el sem tudja képzelni, milyen lelki folyamatokon megy át
a bántalmazott.
„Nem tudjuk átérezni azt a borzalmas függési kapcsolatot, ami ilyenkor kialakul. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bántalmazott ezt a mintát hozza magával, ezt látta otthon, és ez sok esetben így is van. De van, amikor stabil családi háttérrel is belefut valaki. Volt egy kis önértékelési probléma, egy rés a pajzson, amin a bántalmazó be tudott csusszanni, kialakult a függés; egy hajszálon múlt az egész. Egy függő viszonyt kívülről nem lehet megérteni. A bántalmazott azt érzi, hogy a bántalmazó jelenti az életet, nélküle nullának érzem magam. Hogy hagyná ott, ha nélküle nullának érzi magát? – mondja Tapasztó Orsolya mentálhigiénés szakember.
Sokszor akár áldozathibáztatónak is tűnik a kérdés, hogy miért nem lép ki hamarabb a bántalmazott a kapcsolatból, de sajnos a küzdelem során elfogy minden energiája…
„Engem is dühít, borzasztó, hogy nem tudtam hamarabb kilépni. Egy idő után a fáradtság tartott mellette, mert nem volt energia, erő, hogy változtassak, mert mindent elszívott. Annyira sanyargatott, hogy azon gondolkodtam: hogyan vessek véget az életemnek. Ekkor találtak meg a munkatársaim, néha érezték a munkahelyen – ahol a volt párommal együtt dolgoztunk –, hogy valami nincs rendben, és biztosítottak arról, hogy segítenek, ha ki akarok lépni a kapcsolatból. Sajnos zsigerileg bennem maradtak az emlékek. Már hét éve, hogy nem vagyunk együtt, van egy csodás férjem, aki soha nem bántana, mégis, ha például telefonon beszél valakivel és megemeli a hangját, azonnal bezárok, visszahúzódom. Aztán persze már meg tudom magyarázni magamnak, hogy nincs mitől félnem, de az első reakció az ijedtség” – teszi hozzá Sziládi Orsi a #nofilter-Nők, filter nélkül Köböl Anitával műsorában.
