Az északi simabálnák sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a déli simabálnák
Az északi félteke simabálnái sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a déli féltekén élők – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.
A Marine Ecology Progress Series tudományos lapban megjelent tanulmány 5 ország 12 intézményének munkáját ötvözi.
A dániai Aarhus Egyetem tudósa, Fredrik Christiansen által vezetett kutatás arra jutott, hogy az északi simabálna (Eubalaena glacialis) egyedei – fiatalok, felnőttek és anyaállatok – sokkal rosszabb fizikai kondícióban vannak, mint a déli simabálna (Eubalaena australis) három populációjának egyedei.
Ez magyarázatot adhat arra, miért pusztul el olyan sok északi simabálna és miért nem születik elég borjú. Fizikai állapotuk hatással van növekedésükre, késleltetheti a nemi érettség elérését. Ezek a hatások állhatnak annak hátterében, hogy csökken a faj egyedszáma.
A nagymértékű kereskedelmi bálnavadászat múlt századbeli beszűntetése óta a déli simabálnák legtöbb populációjának állapota javult, ma már mintegy 10-15 ezer déli simabálna él. Az északi simabálnával azonban nem ez a helyzet, szinte teljesen eltűntek Észak-Amerika partjairól, nagyjából mindössze 410 példány maradt, a fajt a kihalás fenyegeti – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A hajók és a halászhálók továbbra is rengeteg állattal végeznek. A hálókba akadás energiaveszteséget és sérüléseket is okoz, amelyek a fő táplálékot jelentő planktonok mennyiségében és eloszlásában bekövetkező változásokkal együtt oda vezetnek, hogy a bálnák egészsége meggyengül, lesoványodnak, kevésbé képesek utódok nemzésére.
Christiansen és kollégái összehasonlították északi simabálnák fizikai kondícióját a déli simabálna három populációjának állapotával: az Argentína, az Ausztrália és az Új-Zéland partjai mentén élő egyedekével.
“A jó fizikai állapot és a bőséges zsírtartalékok döntő jelentőségűek a nagy bálnák, köztük az északi simabálnák reprodukciója szempontjából, mivel az állatoknak ezekre az energiaraktárakra kell támaszkodniuk a párzási időszak alatt, amikor többnyire koplalnak” – mondta Christiansen. Különösen az anyák számára fontos a zsírraktár, az extra energia segíti őket ugyanis az újszülött borjú táplálásában.
A kutatás a világ eddigi legnagyobb tanulmánya, amely sziláscetek testi állapotát vizsgálta. A nemzetközi kutatócsoport drónokat és az úgynevezett légi fotogrammetria módszerét alkalmazta munkája során az egyedek testhosszának és szélességének megállapításához. Légi felvételek alapján megbecsülték az egyes bálnák testtérfogatát, amelyből meghatározták a test állapotát vagy relatív zsírtartalom-indexét.
