Az eddig véltnél jóval több szén-dioxidot bocsát ki az Antarktisz körüli óceán télen
Az eddig véltnél jóval több szén-dioxidot bocsát ki az Antarktiszt övező tengeri jég körüli nyílt víz télen – mutatták ki a térségben elhelyezett 35 úszórobot segítségével amerikai kutatók.
A szakemberek a 2014 és 2017 közötti években a Princeton Egyetem vezetésével megvalósult projekt keretében gyűjtöttek adatokat az úszórobotokkal arról, hogy menyi szén-dioxidot nyel el és bocsát ki a 60. déli szélességi kör és az Antarktisz között elterülő Déli-óceán.
„Az eredmény nagy meglepetést okozott, mivel a korábbi tanulmányok azt mutatták ki, hogy a Dél-óceán sok szén-dioxidot nyel el. Ha ez nem igaz, ahogy ezek az adatok jelzik, akkor ez azt jelenti, hogy újra kell gondolni a Déli-ócán szerepét a karbonciklusban és a klímában” – idézte Alison Grayt, a Washingtoni Egyetem oceanográfusát, a Geophysical Research Letters című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzőjét a Phys.org tudományos hírportál.
„Megfigyeléseink fontos horderejűek a globális karbonciklus megértésében. Az találtuk, hogy a Déli-óceán jelenleg majdnem semleges a szén légkörből való kivonása tekintetében, ami ellentétes a korábbi tanulmányokkal, amelyekt a Déli-óceán nagy szén-dioxid-elnyelését mutatták ki” – magyarázta Jorge Sarmiento, a projekt vezetője.
A korábbi téli mérések a térségből főleg az antarktiszi kutatóállomásoknak utánpótlást szállító, a Drake-átjárón áthaladó hajók mérésein alapultak. A négy éve indult SOCCOM-projekt keretében hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttek a kutatók az úszó robotokkal. „Az elmúlt években több mérést folytattunk, mint az összes korábbi évtizedben együttvéve” – mondta Gray.
A projektet azért indították, mert ennek a térségnek páratlan szerepe van a klímában, ez azon helyek egyike, ahol az évszázadokig az óceánok mélyén lévő víz a felszínre jut, csatlakozik az áramlatokhoz és kapcsolatba lép a légkörrel. A robot mérőműszerek az áramlatokkal mozognak és különböző mélységekből gyűjtnek adatokat. Lemerülnek egy kilométer mélyre és kilenc napon át lebegnek az áramlatokkal. Majd még mélyebbre, két kilométerre merülnek és mérik a víz tulajdonságait. Amikor a felszínre emelkednek, megfigyeléseiket műholdon keresztül juttatják el a szárazföldre.
A robotok nemcsak a víz hőmérsékletét és sótartalmát mérik, hanem a benne lévő oxigént, nitrogént és a víz savasságát is. A szakemberek a pH-mérések eredményeit használták arra, hogy kiszámolják a vízben feloldott szén-dioxid mennyiségét, majd a kapott adatokból azt, mennyi szén-dioxidot nyel el és mennyit bocsát ki a légkörbe.
„Nem meglepő, hogy a térségben az óceánvíz nagy mennyiségű szén-dioxodot bocsát ki, hiszen a mély víz különösen gazdag szénben. De alábecsültük a kibocsátás nagyságát, mivel kevés adatunk volt a téli hónapokról” – magyarázta Gray.
A Déli-óceánt az Antarktiszi áramlás alkotja, amely egyedülálló a Földön, ez az egyetlen áramlás, amely mind a 360 hosszúsági körön áthalad az Antarktisz körül. Magyon mély, általában 4 és 5 ezer méter közötti. Az Antarktiszi áramlás 21 ezer km hosszú, keletre tartó útján 130 millió köbméter vizet szállít másodpercenként. Ezzel ez a világ legnagyobb áramlata, a vízmennyiség százszor több, mint a Föld összes folyójának vízhozama együtt.
