Már a boltokban Krasznahorkai László új regénye és Radnóti Miklós naplója

Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért

A valóság nem akadály

Krasznahorkai László új regényének hőse és elbeszélője egy New York-i könyvtáros, bizonyos Hermann Melvill. A vezetéknévről lemaradt e betű nem akadályozza meg a név vámszedőit, hogy folyton Melville-utódként zaklassák, aki pedig csak megkeseredett – és csak majdnem – névrokona a Moby-Dick írójának. Nem segít a helyzetén az sem, hogy véletlenül ugyanúgy dolgozott korábban vámtisztviselőként, mint a neves előd, és ugyanarra felé is lakik Manhattanben, ahol a regényíró géniusz. Miközben az érthető kényszer alatt egyre többet megtud a nagy Melville-ről és ennek nyomán egyéb, számára korszakalkotó zsenikről, lázas monológjában megosztja velünk gondolatait a metropoliszról, a művészetről és arról is, hogy mit jelent szerinte az igazi könyvtár, ahol a könyvek olvasatlanok, és amely örökre zárva van: „az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész.” A regény mottója: „A valóság nem akadály.” És valóban nem az: Krasznahorkai szuggesztív óriásmondatai olyanok, mint a Manhattan-sziget sziklájára épült felhőkarcolók: lényük mintha a lehetetlen legyőzésére születtek volna.

Megrendelés
Megjelenés: 2018. szeptember 25.
Oldalszám: 88 oldal
Méret: 145 x 240 mm
Kötés: Keménytábla, védőborító
Ár: 2999 Ft
ISBN: 978 963 14 3772 0

MAGVETŐ KLASSZIKUSOK

Radnóti Miklós: Napló

Radnóti Miklós, a XX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb hatású, tragikus sorsú költője élettörténetét leghitelesebb módon a naplóiból lehet rekonstruálni. Bár a Napló 1989-ben már egyszer megjelent a Magvetőnél, a mostani kiadás szövege minden eddiginél pontosabb, és jegyzetekkel gazdagodik az életmű legjobb ismerője, Ferencz Győző friss eredményeket is közlő munkája által.

Részlet a könyvből

AUGUSZTUS 6. VASÁRNAP

7.55-kor indul a vonat Bécs felé az Estről. Éjjel fél egykor felírtam az ébresztőtáblára, hogy 6-kor keltsenek. ¾ 7-kor ver fel Fanni rémülten. Arcunkra csapunk egy kis vizet, felöltözünk, bedobáljuk a szerteheverő holmit a kis útitáskába. 7.10-kor dörömböl ijedten a szolga. Hétkor kel csak vasárnap, ha nem szólnak neki, s most látta csak a kiírást. Nem baj, vigye csak a csomagokat, megyek taxiért. Kétnapos szakállam van, holnap már fésülhetem.
Az Esten Gyula rohangál izgatottan, gyerünk, mert elfoglalják a helyeinket. A fülkében hárman ülnek már, két fiú és egy fiatal lány, barna pulóverén sárgával körbehímzett jelmondat: „Mauvaise tête et bon coeur.” A betűkből font koszorú közepén ötágú csillag. Barátságosak, cigarettát és csokoládét cserélünk. Strasbourg előtt szállnak le, s innen Bécsig négyen utazunk Gyuláékkal. Éjjel felváltva alszunk, a függönyöket lehúzzuk, a világítást kékre kattintjuk át. A német állomásokon gyakran benyitnak, s visszahúzódnak mindig.

A folytatáshoz kattintson ide!