A magányos város

„A magány és a vágyakozás nem annak a jele, hogy kudarcot vallottunk, hanem egyszerűen azé, hogy élünk.”

Megjelent Olivia Laing: A magányos város  című könyve

Megjelent a nemzetközileg ismert és elismert brit író és kritikus könyve A magányos város címmel, amely riport, memoár és életrajz egyben. Szerzője a magány témáját dolgozza fel olyan neves művészek életének bemutatásán keresztül, mint Edward Hopper, Andy Warhol, David Wojnarowicz és Henry Darger.

Amikor Olivia Laing a harmincas évei közepén New Yorkba költözött, azon kapta magát, hogy naponta kell lakhatóvá tennie a magányát. Miközben szabályosan lenyűgözte ez a szégyenletes tapasztalás, a művészet segítségével kezdte vizsgálni a zajos és kérlelhetetlenül magányos várost. Kutatása döbbenetes, felvillanyozó: A magányos város az emberek között tátongó űr könyve, a nagyvárosi egyedül-maradásé, de egyben minden olyan dologé is, ami összehoz embert az emberrel: a szexualitásé, a halandóságé, a művészet varázsáé. Egy különös és szerethető állapotot ünnepel, az emberi tapasztalás hajótöröttjét, a létezés elengedhetetlen velejáróját.

„Mit jelent a magány? Hogyan élünk, ha nem köt minket meghitt kapcsolat egy másik emberi lényhez? Hogyan lépünk kapcsolatba másokkal, különösen, ha nem könnyen szólalunk meg? Gyógyír-e magány ellen a szex, és amennyiben igen, mi történik, ha testünk vagy szexualitásunk deviáns, illetve sérült, ha betegek vagyunk, vagy egyszerűen nem áldott meg minket szépséggel a sors? Segít a gondjainkon a technológiai fejlődés? Közelebb sodor minket egymáshoz? Vagy csapdába ejt a képernyőink mögött?”

„Annyi mindenre nem képes a művészet. Nem hozza vissza a holtakat, nem rendezi a vitás kérdéseket barátok között, nem gyógyítja az AIDS-et, nem lassítja a klímaváltozást. Mégis van valami sajátos szerepe: beindít valami emberek közti kommunikációt, egymást addig nem is ismerő felek között, akik ettől fogva átjárják, gazdagítják egymás életét. Képes meghitt közelséget teremteni, sebeket begyógyítani, még inkább: tudatosítja, hogy nem kell minden sebet gyógyítani és nem minden heg csúf.”

„…merész író, akinek könyvei alapvető kérdéseket tárnak fel életről és művészetről.” (Telegraph)

„Csodálatosan önálló… folyamatosan meglepő… ihletett.” (Guardian)

„Szokatlanul bátor… magasztos.” (The Times)

„Egy újfajta irodalom… végtelenül, megrögzötten magával ragadó.” (New Statesman)

„Egyike a legjobb non-fiction íróknak… lenyűgöző és egyedi.” (Harpers Bazaar)