Lewis Capaldi: „Akartam a sikert, de szerencsém volt”
„Nagyon akartam a sikert, tinédzserként sokszor elképzeltem, hogy a színpadon állok és énekelek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy 21 évesen már a legnagyobb fesztiválokon léphetek fel” – mondta az MTI-nek Lewis Capaldi skót énekes, aki a Szigetzárónapján adott koncertet az A38 sátorban.
Az énekes-dalszerző tavaly robbant be az Egyesült Királyságban, amikor első dala, a saját maga által közzétett Bruises óriási siker lett: független művészként a Spotify-on 25 milliós nézettséget ért el rendkívül rövid idő alatt.
„Rajongóként számos fesztiválon ott voltam a 2010-es évek elejétől kezdve, elsősorban Skóciában, de másutt is. Hamar rájöttem, ez nekem való és arra vágytam, hogy az emberek ezrei, tízezrei nekem tapsoljanak. Persze zenéltem már gyerekkorom óta, de nem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténik, ami most a Szigeten, hogy ugyanazon a napon lépek színpadra, mint az Arctic Monkeys” – jegyezte meg Lewis Capaldi.
Az énekest a Bruises sikere után a Virgin EMI szerződtette, azóta négy további kislemezt (Lost On You, Fade, Rush, Tough) és egy négyszámos EP-t (Bloom) jelentetett meg. Lépett fel Rag’N’Bone Man, a Milky Chance, Sam Smith, Niall Horan, a Kodaline előtt turnékon és klubkoncerteken, de idén már önálló fesztiválelőadó lett.
Megjegyezte, hogy az interneten elért gyors ismertsége valószínűleg a jól megírt dalnak és a szerencsének, a dolgok együttállásának egyaránt köszönhető volt. „Régimódi vagyok, nekem még fontos, hogy stúdióalbumot is készítsek. A tervek szerint jövőre meg is fog jeleni, dolgozom az anyagon”.
Lewis Capaldi fiatal kora ellenére kialakított egy rá jellemző intim, kicsit folkos popstílust. „Nagyon sokan hatottak rám, elsősorban Bob Dylan, akinek nagy rajongója voltam és vagyok. Említhetem a Maccabeest is, a londoni csapat szintén komoly befolyással volt rám vagy ott van Jake Bugg első albuma, aztán a Beach Boys, amely elvarázsolt gyerekkoromban”.
Arra a felvetésre, hogy egyesek Eurovízió-kompatibilisnek tartják a stílusát, elmosolyodott. „Nem hiszem, hogy valaha odakerülök, de nyomon követem és csodálom a versenyt. Emlékszem például a finn Lordira, azt kifejezetten bírtam”.