Merőben más, vélt vagy valós korlátai lehetnek egy női utódnak

Generációváltás előtt a cégvezetők: Nehezebb kihívásokkal küzdenek a nők?

Több mint harminc év telt el a rendszerváltás óta és az akkori „vállalkozói boom” során keletkezett cégek alapítói kivétel nélkül férfiak voltak. Ezek a cégvezetők nagyrészt most érik el a nyugdíjkorhatárt, am a várakozások szerint hamarosan fele-fele arányban ülhetnek női cégvezetők a döntéshozói székekbe. Nőként azonban egészen más kihívásokkal, frusztrációkkal kell megküzdeni, mint a férfi cégvezetőknek .

A Pannon Egyetem és a Generációk Partnere által végzett országos kutatás szerint az utódok többsége szerinti rokonságban áll az előddel: 47%-uk a cégtulajdonos lánya, 42%-uk a fia, és csupán 11%-ban látható meg távolabbi rokon, mint például például sógor, vagy az alapító veje.

Gondolhatnánk, hogy ez az arány irreleváns, mert ma már jobban záródik a gender olló és sem a vezetői pozíciókat tekintve, sem az utódlási folyamat lépései szempontjából nincs nagy különbség a lány és a fiú utód feladatai között. A generációváltás-szakértő szerint azonban igenis érdemes mélyebben foglalkozni a témával.

„Merőben más típusú kihívásai, vélt vagy valós, tudatos vagy tudatalatti korlátai lehetnek egy női, mint egy férfi utódnak. Például, hogy lányként meg tud-e felelni az apja elvárásainak, hogyan tud jó vezető, tulajdonos és egyben jó lány, feleség, anya lenni vagy hogyan priorizáljon e szerepeket? Sok nőben az is felmerül, hogy hátrányt jelent-e a partnerek, szakemberek számára a női mivoltuk vagy hogyan egyeztessék a gyerekvállalást a vállalkozás átvételével” – magyarázta Pálos Ildikó szakértő.

Összefonódó munkahelyi és családi szálak

A Generációk Partnere szervezetfejlesztője szerint a családi vállalkozások esetében szinte lehetetlen szétválasztani a munkahelyi és a családi szálakat. A céges hétköznapok során elvarratlan, a családtagok vezető-beosztott szerepében kialakult konfliktusai a vasárnapi ebédnél sokszor apa-gyerek szerepben folytatódik. Az anya ösztönös mediátorként igyekszik közvetíteni a családtagokat, amiben lassan, de biztosan teljesen felőrlődik.

„Ő az, aki foggal-körömmel egyben akarja tartani a családot, stabil hátteret kap a férjének – a cég vezetőjének –, és személyes kudarcként éli meg, hogy ellentétet a férje és a gyerekeik, vagy a férje és menyük, vőjük közöttük. Tehetetlen ezekben a konfliktushelyzetekben, nem látja a kiutat. Van olyan ügyfelünk, ahol a három testvér házastársai már nem is vesznek részt ezeken az ebédeken, mert soha nincs szükségük arra a feszültségre, amit hétköznap a cégben is megélnek egymás között” – mesélte Pálos Ildikó.

A szakértő szerint a cégvezetők feleségei egyre jobban aggódnak férjük egészségéért, aki még mindig napi 10-12 óráig a cégben dolgozik, mert nem tudja kiadni a kezéből a gyeplőt. Amikor végre sikerül átadnia a stafétát, az pedig egy merőben ismeretlen, újabb kihívásokkal teli helyzetet a házaspár számára. segítségével, amikor a férj a cég helyett végre otthon tölti az idejét, akkor egymás agyára mennek. Sok házaspár jön rá ilyenkor, hogy elhidegültek egymástól: a cégen kívül nincs közös témájuk, a gyerekek is kirepültek.

Pálos Ildikó még egy fontos női szereplőre is felhívta a figyelmet a cégvezetők környezetéből: a menyekre, vagyis az utódok feleségeire.

„Ők leginkább arról számolnak be, hogy férjükön túl nagy a nyomás és a megfelelési kényszer az apjuk felé. Úgy érzik, hogy egy klasszikus alkalmazotti viszonyhoz férjüknek duplán kell bizonyítania, aminek hatására inkább háttérbe kerül a magánélet, a gyerekek és ők maguk. Minden a családi vállalkozás körül forog, ami szent és sérthetetlen. Pedig az utód számtalanszor megfogadta már, hogy ő nem fog annyit dolgozni, mint az apja, és sokkal több időt tölt majd a családjával. „Nyugi, már csak ezt a két évet kell kibírni, amíg teljesen átveszem a céget.” „Csak ennek a beruházásnak legyen vége és minden könnyebb lesz drágám!”.”

A Generáció a családi vállalkozásokban című könyv társszerzője szerint ezek a mintázatok sajnos ilyen vagy olyan formában a családok, családi vállalkozások többségénél megtalálhatóak, azonban a szereplők többségéből hiányzik a probléma, és vagy büszkeségből, vagy bizalmatlanságból nem kérnek szakértői segítséget.