Édes élet

„Léteznek örök érvényű édesítőszerek, meg kell próbálni ma is azokkal élni”

Az Előadóművészi Jogvédő Iroda interjúja Márton Andrással, a KFT sokoldalú dobosával

A magyar könnyűzenei élet egyik innovatív szervezője, Fonogram-díjas dobos, aki a Beatles dalszövegek avatott magyar nyelvre fordításával generációk számára tette hozzáférhetővé a rockkultúra verbális tartalmait, jelenleg a KFT együttes sokadik nagykoncertjének színpadra állításán dolgozik, miközben a mai vészterhes időkben az „Édes életről” ír dalt következő önálló albumára.

41 éves a KFT zenekar. Merre tovább, milyen távlatban gondolkodsz az együttes jövőjéről?

Időbeli és térbeli távlatai, korlátai annyira nincsenek a terveknek, hogy vannak köztük olyanok is, amelyekre objektív okokból már nem lehet személyes ráhatásunk. A többsége persze arra az időszakra vonatkozik, amikor még van kedve a zenekar tagjainak együtt játszani, újabb dalokat írni. A megvalósításuk azonban nyilvánvalóan mindig közös döntés eredménye. Az nem változott, hogy szeretünk koncertezni – ami manapság egy felettébb különleges kívánság. Az utóbbi évek korlátozásaitól eltekintve azonban rendszeresen fellépünk, az idei dátumok egy része már nyilvános, egy nagyobb koncertet pedig várhatóan áprilisban jelentünk be. A legizgalmasabb pedig az, hogy a napokban felvettünk egy új dalt a Pannónia Stúdióban. Legutóbb 14 éve adtunk ki új számokat. Ezt követi még néhány új felvétel és várhatóan az év közepe táján megjelentetjük ezeket. Nagyon várom, milyenek lesznek a keverés után. Az tény, hogy a zenekar nekem manapság is szinte mindennapos, időnként kreatív, időnként szervezésbeli elfoglaltságot jelent, hol kevesebbet, hol többet.

Mit tudhatunk meg önálló alkotói terveidről?

2018-ban jelent meg az első önálló lemezem (igazolva családtagjaim régi meggyőződését, miszerint későn érő típus vagyok), és idén szeretném elkészíteni a második szólóalbumot. Emiatt egyre gyakrabban veszek kézbe gitárt. Bő egy évvel ezelőtt elkezdtem feljavítani a gitártudásomat Maróthy Zoltán baráti segítségével (ő amellett, hogy nagyszerű gitáros, énekes, dalszerző, a Kőbányai Zenei Stúdióban is tanít). Három demo elkészült már, amiket hamarosan odaadok a zenészbarátoknak, Háry Péternek és Mohai Tamásnak, akik a 2018-as „Szívgárda” album számainak kidolgozásában és felvételeinél is közreműködtek.

De hiszen te születetett dobos vagy. A gitár most jobban érdekel?

Most éppen igen, mert azon kevésbé tudok játszani, de a pandémia kezdete óta, a korábbiakhoz képest többet gyakorlok dobon is. Régebben az aktív koncertezés alatt magukkal az előadásokkal és koncerteket megelőző próbákkal a gyakorlás ki volt pipálva, de most rákaptam, dobbal, gitárral is.

Készül önálló lemezed, rajta az „Édes élet” című dal. Irigylésre méltó az optimizmusod.

Az optimizmusom változó a mindennapi jelenségek tükrében, de alapvetően tényleg bizakodó vagyok. Az „Édes élet” iszonyú régi, 1986 táján a KFT lemezére készítettem egy dalvázlatot erre a témára (ezt az albumcímet Náti, azaz Laár András adta). Már felvettem otthon a demót, de időközben Náti megírta a címadó dalt, így már be sem fejeztem és meg sem mutattam a többieknek. Viszont nemrég előbányásztam az évtizedes alapot, és még mindig láttam benne fantáziát, így aztán írtam rá egy mai szöveget és vagy ezzel a címmel, vagy másikkal fog felkerülni az új albumra.

Az „édes életet” most aktuálisnak érzed?

Úgy semmiképpen sem, ahogyan akár a nyolcvanas években innen képzeltük. Mondjam azt, hogy a „keserédes élet” aktuálisabb lenne? Jól hangzik, de inkább mást mondok. Léteznek örök érvényű édesítőszerek, meg kell próbálni ma is leginkább azokkal élni: társaság, különféle elfoglaltságok stb. Szerencsére az egyik leghatékonyabb ezek közül a zenélés, nem kell messzire mennem érte.

Annak idején a legismertebb magyar előadóművészeket megnyerve szerveztél segélydalt Temesvár 89’ címmel, összehoztad a KFT-Hazel O’Connor kislemezt, (Rock)Bált az Operában, Bált az Interneten és eljuttattad a KFT-t a Los Angeles-i Első Nemzetközi Dalversenyre és Utcafesztiválra. Mi a következő?

David Bowie halála nagyon megérintett, mert épp az azt megelőző néhány évben fedeztem fel igazán magamnak. Emlékkoncertet hoztam össze az A38-on Poniklo Imrével, amelyen nagyon sok fiatal zenész vett részt és amit egyszeri alkalomnak szántam. Azonban túl azon, hogy sikeres volt, olyan lelkes és szimpatikus zenésztársaság jött össze és annyira jól érezte magát abban a közös térben mindenki, hogy Imrével és a többi közreműködő zenésszel elhatároztuk, hogy következő évben tartunk egy újabb Bowie-napot. Azután így maradtunk és kicsit minden évben megújulunk. Az idei, április 13-i az ötödik koncert. Nagyon várom.

Mi van még a tarsolyodban?

A KFT és az önálló album mellett szeretném idén feléleszteni hosszú álmából az elektronikus zenét játszó Sc.Art együttest is, amit ifj. Kurtág Györggyel és II. Lengyelfi Miklóssal alapítottam. Ideje végre elkészítenünk a Jól temperált Univerzum című albumunk folytatását. A KFT-hez képest gyökeresen más zenei és hangzásvilág, a koncertek is egészen más élményt adtak. Elég régen léptünk fel, szívesen játszanám azt a zenét és megvan már a következő anyag témája.

A zene mellett pedig van egy másik csapás is. Gyakorta jutottak eszembe számítástechnikai megoldásokra épülő ötletek, amiket azután hozzáértő társakkal megvalósítottam. Volt multimédia program a Bál az Operában lemezhez, internetes koncert, súgógép és sok egyéb. Pár éve elindítottam egy újabb színpadi kommunikációs eszköz fejlesztését, amit még nem fejeztünk be. És nem kizárt, hogy nem is fogjuk. Szépen, fokozatosan kiszerettem abból az időt rabló állapotból, hogy az ember a számítógép előtt ül és billentyűket nyomkod, hiába kecsegtet végtelen lehetőségekkel ez a világ. Mindezzel együtt az én agyam erre a rugóra is jár, nem tudom leállítani, szóval némileg meghasonlott állapotban vagyok ez ügyben.

Aktuálisak ma is a Beatles szövegek?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy van sok, ami most is megérintheti a hallgatók többségét. Van, ami érzelmileg, van, ami, mint egy mese, van, aminek a zenei vagy szövegírói leleményessége. Van szöveg, ami kiragadva kevésnek tűnik, de számomra többnyire ezeknek is van valamilyen ereje, főleg ha tudom, milyen időben születtek. Az utóbbi években egyébként elővettem a régi Beatles-fordításaimat, amelyek 1991 környékén jelentek meg egy kétnyelvű kötetben. Az összes saját szövegüket lefordítottam. A könyv ott hever az asztalomon, hogy bármikor belefirkálhassak, amikor eszembe jut egy jobb fordulat annál, amit akkoriban választottam, vagy észreveszek egy hibát. Örülnék, ha megjelenhetne egy javított kiadás.

Márton András hullámfüggvény. Hogyan érted ezt?

Szűk körű használatra van, jókedvű, baráti agymenések tetőfokán hozom csak elő, ha olyan irányt vesz a beszélgetés. Ez egy értelmezés, miszerint én is valamilyen részecskékből, mezőkből álló összetett, ide-oda terjedő csomópont vagyok az univerzumban és ezt időnként át is érzem, akár koncert vagy séta közben. Szerencsés pillanatokban ez egyben inspiráló élmény. De nem szeretném, ha ettől bárki felvont szemöldökkel orvost hívna, ha már kicsúszott a számon.

Mióta foglalkozol a zenésztársak egzisztenciális helyzetével?

Ez így túlzás. A járvány első, tétlen és elkeserítő hónapjaiban megkerestem az EJI-t pár javaslattal, hogy szerintem miként lehetne – és kellene – segíteni a magyar zenei élet különféle szereplőit ebben a helyzetben. Érdekesnek találták a felvetéseimet és felajánlották, hogy az EJI színeiben vegyek részt a Music Hungary rendszeres online megbeszélésein. Így is történt. Időközben megalakultak kisebb csoportok is a Music Hungary-n belül, amelyek tematikus javaslatokat dolgoznak ki. Ezek közül az egyikben – amely a zenészek egzisztenciális kérdéseivel is foglalkozik – részt veszek. Remélem, ügyesek leszünk és bízom benne, hogy a javaslatok meghallgatásra találnak.

A KFT együttes most 67 éves dobosa, producere 16 éves korában kezdett zenélni az osztálytársával, Laár Andrással együtt alakított iskolai zenekarban. A Nessie és a Kentaur zenekarban dobolt, 1981-es megalakulásától kezdve játszik a KFT együttesben. Márton András a dobolás mellett kézbe vette a koncertekkel, lemezkiadással, színpadi látvánnyal, promócióval összefüggő teendők irányítását, amiket azóta is ellát. Kortárs elektronikus zenét játszó együttest alapított Sc.Art néven, alapító főszerkesztője a SzemTanú, történelem napilapstílusban című könyvnek. Elkészítette a Beatles dalszövegek egyetlen teljes magyar fordítását, amelyből egy generáció tanult meg angolul. Online és multimédia projekteket valósított meg. Feltalált egy számítógépes színpadi súgóberendezést énekesek számára, amit a szakma a mai napig széles körben használ. 2006-ban a KFT zenekar többi tagjával együtt megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.