5 tipp, hogy biztonságban tudjuk szeretteinket az online világban

Az elmúlt másfél évben azok a korosztályok is elkezdtek otthonosabban mozogni az online térben, akik korábban nem voltak annyira jártasak ebben a világban. A szüleink, nagyszüleink megtanulták magabiztosabban használni az okostelefont vagy a számítógépet, hogy akkor is tudjanak szórakozni és beszélgetni a családtagjaikkal és a barátaikkal, amikor nem mozdulhatnak ki. A gyerekeknél pedig a bezártság mellett az online oktatás is közrejátszott abban, hogy elkezdtek többet ülni a képernyők előtt – még azokban a családokban is, ahol korábban inkább óvták volna őket az internet hatásaitól.

Akik napi szinten használják a világhálót, azok számára a legtöbb biztonsági óvintézkedés már evidens. Ezért nem is jut minden az eszünkbe, amikor a gyerekeinkkel vagy az idős rokonainkkal beszélgetünk az internetes biztonságról. A Dell szakértői a kiberbiztonsági hónap kapcsán összegyűjtötték a legfontosabb területeket, amelyekről feltétlenül érdemes elbeszélgetni kicsikkel és nagyokkal, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyenek az online térben.

Kételkedjünk!

„Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e.” (Petőfi Sándor) Talán ezzel a példával tudjuk a leggyorsabban szemléltetni, hogy attól, hogy valamit olvastunk a neten, még nem biztos, hogy igaz. Ezért célszerű mindent kicsit kritikusan szemlélni, pláne, ha ismeretlen forrásból származik: egy olyan híroldalon közölték, amiről még sosem hallottunk, vagy esetleg egy vadidegen írta egy közösségi oldalon. Az ismeretlenekkel való beszélgetést egyébként is érdemes kerülni, különösen a gyerekek esetében, hiszen semmit nem tudhatunk a másik oldalon ülő személyről és szándékairól.

Nem árt gyanút fogni az internetes tartalmak kapcsán, ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Például nyertünk egy nyereményjátékon, amin nem is vettünk részt, vagy olyan csodaszert vehetünk potom áron, amivel két hét alatt tizenkét kilót fogyhatunk. A másik véglet esetében is ajánlott kételkedni, ha valami túlságosan ijesztőnek és furának tűnik, hiszen az álhírek terjesztői az emberi félelmekre alapoznak.

Figyeljünk oda, mire kattintunk!

Az előző gondolatmenetet folytatva azt érdemes különösen jól megnézni, mire kattintunk rá. A gyanútlan nagymamák vagy az ártatlan kisgyerekek sokszor nem tudják, hogy milyen kifinomult trükkökkel dolgoznak a kiberbűnözők. Pedig ma már léteznek olyan rosszindulatú programok, amelyek egyetlen kattintás után települnek is a gépünkre, és lehetővé teszik, hogy ellopják az értékes adatainkat, például jelszavainkat vagy akár a bankkártyához kapcsolódó információinkat is. A másik, egyre szélesebb körben használt eszköz a zsarolóvírus, amely „túszul ejti”, vagyis titkosítja az áldozat számítógépén található adatokat. Az ilyen programok készítői általában azt ígérik, hogy egy bizonyos pénzösszeg megfizetése után visszaszolgáltatják az adatokat. Erre azonban nincs semmi garancia, és a duplán pórul járt áldozatoknak nincs hova fordulniuk a panaszukkal.

Ezek a programok gyakran érkeznek kéretlen levelekben csatolmányként vagy beágyazott linkként, tehát ezek megnyitását nem árt jól átgondolni. Az első kérdés minden esetben, hogy ismerjük-e a feladónál szereplő nevet, és vártunk-e ilyen jellegű megkeresést. Például, ha nem várunk csomagot sehonnan, akkor fogadjuk gyanakvással, ha egy csomagküldőtől kapunk e-mailes értesítőt egy küldeményről, amiről a levélben található linken ígérnek bővebb tájékoztatást

Fontoljuk meg, mit osztunk meg magunkról!

Az talán még a legkisebbek és a legidősebbek számára is egyértelmű, hogy a fiókjainkhoz tartozó jelszavainkat, illetve a bankkártyaszámunkat nem szabad kiadni senkinek. Azt azonban már kevesen tudják, hogy abban is rejlik kockázat, ha például a születésnapunk dátumát közzétesszük. Ezt az információt is felhasználhatják ugyanis kiberbűnözők ahhoz, hogy megpróbáljanak bejutni a fiókjainkba az elfelejtett jelszó funkció segítségével, ahol néhány személyes információ, köztük születési dátum megadásával lehet új jelszót generálni. Pedig jó mókának tűnnek elsőre azok a kvízek, amelyek a születési hónapunk és napunk alapján generálnak nekünk vicces rocksztár neveket vagy új elfoglaltságokat, de ehhez inkább a fantáziánkat használjuk!

Szintén gond lehet később abból, ha bizalmas fotót adunk ki a kezeink közül. Lehet, hogy elsőre poénnak tűnik egy kiskorú számára, ha csinál magáról egy vicces vagy esetleg akár pikáns fotót, és azt átküldi valamelyik közeli ismerősének. De innentől kezdve az a kép kikerül az irányítása alól, és visszaélhetnek vele. Ellophatják a baráttól, vagy az is megeshet, hogy az derül ki az illetőről, hogy nem is olyan jó barát, és zsarolásra használja a képet, vagy valamilyen sérelem miatt, bosszúból közzéteszi. Elég jó általános szabály a gyerekek esetében, hogy olyan fotót még privátban se küldjenek magukról senkinek, amit nem szívesen mutatnának meg a nagymamájuknak.

Építsünk erős falakat!

Ma már rengeteg hasznos eszköz van, amivel növelhetjük a biztonságunkat az online térben, és ezekre a szeretteinket is tanácsos figyelmeztetni. Erős jelszavakat kell használni, és ajánlott rendszeresen cserélni őket. Ahol lehet, kapcsoljuk be a kétfaktoros hitelesítést. Használjunk vírusirtót, és frissítsük azt is rendszeresen – minden más szoftverünkkel együtt. Csak olyan weboldalakban bízzunk meg, ahol a címsorban látható az SSL tanúsítványt igazoló lakat és a „https”. Szintén erősíti a biztonságot, ha használaton kívül letakarjuk a webkameráinkat valamilyen megoldással. A Dell egyre több eszközében alkalmaz elcsúsztatható takarót, sőt, némelyikben automatikusan előugrik vagy eltűnik, ha videochatelünk vagy abbahagyjuk azt. De természetesen külön is kaphatók egyszerűen felragasztható darabok.

Merjünk segítséget kérni!

Mindenki hibázhat, és még a tapasztaltabb internetezőkkel is előfordulhat, hogy figyelmetlenek. Fontos tudatosítani a neten kevésbé járatos szeretteinkkel, hogy ha megtörtént a baj, és elkövettek valamit a fenti hibák közül, akkor a titkokban szégyenkezés helyett inkább minél hamarabb kérjenek segítséget. Csak így lehet gyorsan orvosolni a hibákat, és a lehető legkevesebb időt hagyni a kiberbűnözőknek a cselekvésre.